Végre! Végre megmártózhatunk a bizarrban, a biohorrorban. Ami számos művet hozott a világra, Franz Kafka Átváltozásától, Cronenberg: A legyéig.
Egy ember farkassá változik, a béka herceggé. Számos mesénk indul ezzel a felütéssel. Tehát nemcsak a felnőttörténetekben használatos a metamorfózis, hanem a tündérmesékben is. Stílusjegyei túlmutatnak a hétköznapi realizmuson, és fantáziánk alapkövét képezik. Jelentős szerepet töltenek be a mítoszokban is, innen pedig átszivárogtak a modern fantasyba, a populáris filmekben is tiszteletüket teszik. Ősi félelmek testesülnek meg ezekben.
Az átváltozás kiváltója gyakran lehet egy átok, egy baleset, más természetfeletti, olykor tudományos jelenség. A modern világban, ahol Dorian Gray óta tudjuk, hogy a külső fontosabbá lett, mint a belső, a jó metamorfózis regények a gyarló, szebbé válni vágyó emberről szólnak, aki vesztére torzzá válik.
Ha metamorfózis történettípus kívánunk írni, akkor érdemes annak főbb szakaszait tanulmányozni először, amelyek hasonlatosok a belső átváltozáshoz.
1: A szereplő metamorfózis előtti életének bemutatása. Fontos részletesen ábrázolnunk, mert a későbbi változások ennek fényében fognak tükröződni.
2: A metamorfózist kiváltó esemény.
3: A metamorfózis szakaszai. A szereplő lépésről lépésre veszti el régi önmagát. És nemcsak fizikailag észlelhető, hanem a lelkiállapotán is. Egyre sodródik a végső csúcspont felé, mikor a változás felemészti.
4: Csúcspont. A metamorfózis történetek tetemes százalékában itt a főszereplő halálával záródik. Elég kevés a kivétel. Talán a metamorfózis az egyik legtragikusabb műfaj.
Lássunk néhány művet.
Franz Kafka : Átváltozás. Ez volt az első alkalom, hogy az iskolában tanult irodalom őszinte rajongást váltott ki belőle. Rájöttem, hogy nem minden az orosz realistákról szól, akik olyan párbeszédeket kreálnak, amiben a szereplők együtt beszélgetnek, de nem egymással. (Azt hiszem ez az Éjjeli menedékhely volt, és eszem ágában sincs becsmérelni, csak éppen nem értettem, mitől jó ez. Ma már tudom.) Kafka Átváltozása azonban nem ilyen volt. Bizarr volt, gyomorforgató, groteszk, és főként… fantasztikus. Főhőse, Gregor Samsa, az utazó ügynök egy reggel páncéloshátú bogárrá változik. Kafka mindezt valamiképpen természetesnek ábrázolja, mintha egy ilyen esemény bármikor bekövetkezhetne. Azért is iskolapéldája ez a novella a metamorfózis típusának, mert Kafka ellentétbe állítja a külső és a belső átváltozást. Miközben Gregor Samsa kívülről gusztustalan rovarrá válik, és gyűlöletes lesz a családja szemében, addig belülről pozitív változáson megy át. Tragédiája a számivetettség agóniája, amit kiválthat betegség, faji hovatartozás, de akár betegség is.
Stephen King: Sorvadj el! Billy Halleck felső-középosztálybeli jómódban él. Ennek köszönhetően rettentően kövérre hízott teste, és egója is. Egy napon aztán míg vezetés közben szexuális aktust produkál feleségével, és eközben elüt egy cigányasszonyt, akinek férje megátkozza. Megkezdődik Billy mélyrepülése. King a külső metamorfózist súlyvesztésként ábrázolja, ami egyben megadja a feszültségét is ennek a thrillernek, mert a kissé negatív hősünk attól retteg, hogy végleg el fog fogyni. Eközben a fogyás kellemes párhuzamot állít a mélyrepüléshez. Billy kiszakad a közegéből, viszonya megromlik a környezetével, lecsúszása elkerülhetetlen.
Mike Nichols: A farkas. A farkasemberes történetek sok évtizede vannak velünk, mondhatni örökzöld műfaj. A magát civilizáltnak feltűntető emberből kitörő fenevad legendája ez. Ami megmutatja, hogy bármit is mondjunk magunkról, azért állatok vagyunk. Most nem egy könyvet, hanem egy forgatókönyvet hoznék fel példának, amiből a szerintem nagyszerűségéhez mérten kissé hanyagolt Mike Nichols rendezett filmet a kilencvenes években, Jack Nicholson és Michelle Pfeiffer főszereplésével. Egy korosodó irodalmi szerkesztőt kísérhetünk végig, aki a film elején egy havas országúton elgázol egy farkast. Az állat nem pusztul el, viszont a gázolásért cserébe megharapja emberünket. A főszereplő élete súlyosbodik továbbá azzal, hogy a könyvkiadójánál nem sikerül megszereznie az áhított előléptetést, helyette egy ifjú titánt léptetnek elő, aki ráadásul még a feleségét is elszereti. Mindez végül oda vezet, hogy a kapuzárási pánik keretei közt hősünk fenevaddá lesz. Talán ebből a rövid leírásból is kiderül, hogy nem egy olcsó horrorról van szó, hanem kemény lélektanról, amiben a külső és a belső metamorfózis kéz a kézben halad.
Bram Stoker: Drakula. A transzilvániai gróf legendáját a rémtörténetek egyik első darabjaként tartják számon, vagy mindenesetre a legnépszerübbként. Az én szememben ennek ellenére a szerelmesregények királya. Mi lehetne magasztosabb annál a férfinál, aki nem hajlandó meghalni, csak hogy szerelmével újra találkozzon. A gróf átél évszázadokat, míg újra fel nem bukkan az élőhalott létében az ő Elisabeth-je Mina Harker képében. Az ő változása a halhatatlan szerelem változásáé.
A metamorfózis a fikciós irodalom egyik legfontosabb építőköve. A gyerekirodalomtól a rémmesékig, a tragikustól a romantikáig.
