Valódi szájmenés a virtuális térben

benyakzoltan

Horrorírók az égig érő fűben

2019. október 18. - Benyák Zoltán

Mikor apák és fiúk együtt töltenek egy kis időt, akkor abból, vagy focizás, vagy golfozás lesz. Kivéve Stephen King és fia Joe Hill esetében. Ők rémálmokat kreálnak szabadidejükben. Pontosan ez történt, mikor a King család legutóbb Floridában nyaralt.

king_es_hill.JPGKing: Elmentem Joeért a repülőtérre, és dumáltunk a kocsiban. Joe azt mondta, hogy nagyon éhes, álljunk meg harapni valamit. Szóval leparkoltunk egy IHOP-nál, és rendeltünk. Azt mondtam Joenak, hogy éppen végeztem egy kézirattal. Mire rávágta, hogy ő is, és esetleg jó ötlet lenne együtt írni valamit, amíg itt vagyunk. Egy egész hetünk volt együtt, úgy hogy rávágtam, hogy: Rendben. Mid van? Ezután vagy húsz percen keresztül dobáltuk be az ötleteket. A végére megszületett A magas fűben vázlata.

A kisregény története Cal és Becky körül forog. A testvérpár egy fűvel benőtt mező mellett haladnak el, mikor egy fiú segítségkiáltásait hallják a fűdzsungelből. Követik a hangot, de rá kell jöjjenek, hogy nem tudják elhagyni a fűmezőt. A történetből most elkészült a filmváltozat Patrick Wilson, Laysla De Oliveira és Avery Whited szereplőkkel. A rendezést Vincenzo Natali intézte, a film pedig a Netflix százlaja alatt érkezett.

A premier után Stephen king és fia, Joe Hill az Entertanment weeklynek adott interjút.

Enetrtainment Weekly: Hogy tetszett a film?

Stephen King: Elégedett vagyok vele. Élmény volt nézni, mert ez egy vizuális utazás.

Joe Hill: Szerettem. Azt hiszem, elég felkavaró lett. Tudod, azt hiszem, ez egy olyan szintű félelemkeltés, mint az Örökség című mozi volt. Vincenzo nagyszerű munkát végzett.

EW: Működik az a dolog, hogy az apa és a fia együtt ír? Nehéz elképzelni, hogy egy szöveget egy másik ember fejez be, főleg, ha ilyen közeli kapcsolatról van szó, mint nálatok?

Hill: Elég gyorsan ment. Emlékeim szerint egy reggeli, mikor felébredtem, apa elküldött emailben pár oldalt. Szóval belepiszkáltam a szövegébe, majd hozzáírtam a magamét. Azt hiszem, délután ő ugyanezt tette, mert másnap reggel megint jött egy email, benne a következő adaggal, és a kör kezdődött előről. Szóval mind a ketten feljavítottuk a másik szövegét,  majd hozzátettünk valami újat. Az egész hat nap alatt lezajlott.

King: Ez volt a legjobb az egészben. Úgy írtuk át egymás szövegét, ahogy az írók tekintenek a szövegre, nem pedig olvasóként. Valahogy nem tudtuk megunni, és nem voltak az első bekezdéseknél érződő kezdőlépések. Olyan volt, mintha egy bemelegített kocsiba ülnénk, ami készen áll az indulásra. Mikor egyedül ír az ember, az egy másfajta élmény, ez egy igazi utazás volt. Ahogy Joe mondta, egy hét alatt kész voltunk egy olyan szöveggel, amiből utána filmet forgattak. Ez valóban elképesztő.

EW: A filmre adaptálás folyamatába bevontak titeket?

Hill: Én elolvashattam Vincenzo forgatókönyvét. Remek volt. Nem is állt szándékomban elrontani.

King: Szintén. Nem is emlékszem, hogy tettem egyetlen javaslatot is, miután a forgatókönyv így sikerült. Minden tervemet megvalósította. Ha nincs gond, akkor pedig jobb ha az ember hátralép, és hagyja, hogy egy tehetséges filmkészítő csinálja a dolgát. Ezt tettük mi is. Az egész végül jól sült el. 

Hill: Részt vettem producerként a NOS4A2 adaptációjában. Szóval van némi gyakorlatom az executive producerkedésben. A lényeg az, hogy megnézd a díszleteket, és mobiltelefonnal besétáld az egész forgatási helyszínt. Semmi komoly.

King: Joe kihagyott egy fontos dolgot ebből a szakmából. Szervezz pár repi sapkát, kabátot, pólót. Menj a bankba a pénzért, és imádkozz, hogy a film nagy dobás legyen.

EW: Ez jól hangzik. Hol keresnek ilyen pozícióra embert:

Hill: (Nevet)
King: De ha valami rosszul működik, akkor fel kell emelned a szavad, és megállítani őket. Például, Hogy ”túlmentünk egy határon.”, vagy ”Ez nem fog működni.” De legjobb, ha hagyod ezeket az embereket, hogy filmezzék a csodát.

Hill: Mikor elolvastam a forgatókönyvet, már láttam, hogy nagyszerű adaptációja lesz a novellának, és az még csak a film első fele. De az egész tovább lett fejlesztve. Továbbépítették a világot, ahol fűmező körül már a tér és az idő is összekeveredik. A szereplők élete elveszti a linearitását, méghozzá olyan módon, ahogy harminc oldalon lehetetlen lett volna kifejteni. Úgy értem, hogy a történet valóban sötét, a szereplőkkel egyre rosszabb és rosszabb dolgok történnek. A filmben viszont megjelenik a remény, ami mássá teszi. Nekem pozitív élmény volt. És ez a lényeg. Egy 30 oldalas sztori és egy kétórás film teljesen más alapokon kell nyugodjon.

King:  A szereplők reménykednek: „hamarosan meghalok, és akkor kikerülök ebből a rémálomból.” J Csak viccelek.

EW: A magas fűben csak egy történet a novellagyűjteményben, aminek Teljes gázzal (Full Throttle) a címe. Tudnátok még ízelítőt adni a többi történetből?

Hill: Persze. A teljes gázzal-nak jó lett az árazása. Karcsú, keményborítós, olyan olcsón, hogy mindjárt kettőt is akarsz belőle venni. Egyet magadnak, egyet annak, akit a legjobban szeretsz.

King: Vagy akár kapásból négyet.  

Hill: Úgy értem, mindjárt itt a karácsony. A legjobb alkalom, hogy az Institute-ot, vagy a Teljes gázzalt beszerezzék a borzongásra vágyó olvasók.

King: Rendben Joe. Eladtad a könyvet, most mond el, mi van benne.

Hill: Rendben. 13 rövid történet került beválogatásra. Kettő olyan, amit apával közösen szereztünk., de akad ott még sok minden más is. Például Az ezüstvízű tónál című írás, amiben pár kölyök egy dinoszaurusz csontvázat talál a tóparton. Ebből készül egy epizód a Shudder Show című sorozathoz.

EW: Stephen! Elárulhatod, hogy mivel fogsz foglalkozni ezután?

King: Elárulhatom, de akkor meg kell öljelek. :) Nyugi, csak viccelek. Jövőre érkezik egy könyv a Mr. Mercedes sorozatban szereplő Holly Gibneyvel.

Hill: És Kívülálló már a boltokban van.

King: Igen, így van. Köszönöm, Joe. A Kívülálló után viszont érkezik az új krimi Hollyval. A címe: If it Bleeds vagyis: Ha vérzik.

Forrás:https://ew.com/movies/2019/10/04/in-the-tall-grass-stephen-king-joe-hill/

n the Tall Grass előzetes:

 

 

Stephen King új regénye: Ha vérzik!

if_it_bleeds.JPGAki azt hitte, hogy a korosodó Stephen King fékezni fog, vagy elhagyják a szavak, annak csalódnia kell. A Bestseller-saurus Rex robog tovább. Máris itt a következő regény, aminek angol címe: If it bleeds ( magyarul talán:Ha vérzik?) lesz. A megjelenést jövő tavaszra tervezik, és négy vadonatúj novellát tartalmaz. A forma így a Remény rabjai vagy a Titkos ablak, titkos kert kötetekhez lesz hasonlatos, amelyek nem csupán egy történetet mondanak el. A sztorik részletei egyelőre a titok leple alatt maradnak, most mégis itt egy érdekesség. Az Entertainment weekly csak a borító és az alábbi rövid kivonat leközlésére kapott engedélyt. Ami biztosnak tűnik, hogy 2020 Május 5. lesz a premier napja az Egyesült Államokban.

 

Most pedig!!! If it bleeds infó-morzsák egyenesen Kingtől:

2021 Januárjában egy boríték érkezik Ralph Anderson nyomozó nevére a detektív szomszédjaihoz, a Conrad családhoz. Andersonék éppen a Bahamákon töltik gyerekeikkel a tanári sztrájknak köszönhetően meghosszabbított nyaralását. A Conrad család úgy dönt, hogy továbbküldik a levelet Flint Citybe, azzal a felirattal, hogy TARTSÁK OTT A RALPH ANDERSON MEGÉRKEZÉSÉIG.  Mikor aztán Ralph kinyitja a borítékot, egy pendrive-ot talál benne, azzal a felirattal, hogy „Ha vérzik..:” a hírek világának alapigazságára utalva, miszerint „Ha vérzik, akkor nézik!” A pendrive-on fényképek és hangfelvételek vannak. A hangfelvételek naplószerűen állnak össze, egyenesen Ralph barátjától, Holly Gibneytől. Holly egy ügyről mesél, ami Oklahomában indul, és Texas egy barlangjában ér véget. Ez az az eset, megváltoztatja Ralph Anderson világképét mindörökre. Holly utolsó szavait 2020 december 19-én mondta a felvételre, amint éppen lélegzet után kapkod.

Megtettem mindent Ralph, de ez talán nem volt elég. Terveimmel ellentétben, nem hiszem, hogy túlélem ezt. Azt szeretném, hogy tudd, a te barátságod sokat jelentett nekem. Ha meghalok, és te folytatod, amit elkezdtem, kérlek, légy óvatos. Neked családod van.   

Forrás:

https://ew.com/books/2019/10/03/stephen-king-if-it-bleeds-preview/?fbclid=IwAR2MBQWt5L5SBx50Spl09E4sWQhE2s_aW8Cp0YPMFwZ2VWi7cliZSN7zpVY

 

 

Zdrasztvujtye! Ve loszt in Hángeri!

ve_loszt_in_hangeri.jpgVicces dolog két világ között élni.

Vagy nem az, de akkor is meg kell tanulni nevetni rajta.

Mikor kölykök voltunk, azt mondták, az a rendszer rossz. Volt okuk rá, számos. Merthogy elnyomáson alapul, mert bezár ide a belvilágába, a külvilágot meg kizárja. Nagy a fal, meg kicsi a vasfüggöny. Meg tankok, meg katonák, a megtört, megsavanyodott apák ivóklubja a sarkon, elhazudott múlt, satöbbi…

Aztán cseréltünk, hogy majd a másik jobb lesz.

Tankok helyett bankok. Jó lesz az, csak bele kell tanulni. Lássuk csak! Teljes hiteltelenségi mutató, ismertségi index, játékpiramis és piramisjáték, átverések, nepperek, kölcsönélet. Mosolygó reklámokba oltott, ne bízz senkiben életérzés. Elhazudott jövő, satöbbi…

Zdrasztvujtye! Ve loszt in Hángeri!

Micsoda szerencsések vagyunk mi. Mert nemcsak két világ között élünk, hanem mind a kettőben. Minket az tesz erőssé, hogy az életre alkalmatlan formációk minden aspektusát testközelből élvezhetjük. Ez az igazi nemzeti erő, hogy mégis élünk. A szélső oldalak között középen, ahol legnagyobb az össztűz. A mindenféle színek között… szürkén.

Az erő az, mikor sok éve akarnak elpusztítani, de még mindig itt vagyunk.

És tudunk ezen nevetni. Megtanultuk, vagy majd megtanuljuk. Mert minden nehézsége ellenére ez egy vicces dolog.

Margaret Atwood: Testamentumok – A szolgálólányok új meséje

testamentumok_1.jpgAzok akik olvashatták A szolgálólány meséjét 1985-ben a megjelenésekor, emlékezhetnek a sokkra, amit a klausztrofóbikusan pontos, vészjósló regény kifejtett. A megszületőben lévő Gileádi Köztársaság minden aberráltságával, hidegen logikus megszorításával elég távol állt az akkori világtól, hogy megrázzon, de mégis elég közel, hogy felrázzon.

A történet nemhogy vesztett volna az aktualitásából, de rémísztő képe még naprakészebb, mint valaha. A keresztény értékrend, és világkép egyértelműben virágzik az Egyesült államokban, a világ más részein is. Úgy érezhetjük, hogy a szaporodás, a nők teste fókuszba került egyes kormányoknál. Donald Trumpot vonták már párhuzamba a regénybéli Waterford parancsnokkal, azzal a kitétellel, hogy az elnök kevésbé jóképű. Ráadásul követőinek kántálása olykor rímel Lydia néni és a szolgálólányainak vádló ordítására, mikor egy társukat kell megbélyegezni.

A történelem tehát megkívánja, hogy a szolgálólányok történetének végére pillantsunk, csakúgy, mint a 35 év alatt összegyűlt rajongók akarata. A folytatást tehát úgy várja mindenki, akárcsak a szolgálólány újszülött gyermekét. Szóval, ha egy író igazolhatja a regény folytatásának létjogosultságát, akkor Margaret Atwoodnak akad elég indítéka.

Így született meg egy híres disztópia folytatása. A Testamentumok.

15 évvel az utolsó regény cselekménye után járunk. Atwood ügyesen átugorja a TV sorozatot, hagyva elegendő helyet annak a terjeszkedésre, akár több évadra is. Mindössze egyetlen fontos momentumot véve át onnan. Nicole-t, Waterford parancsnok „gyermekét”, akiről mind tudjuk, hogy a család söfőrjének Nick-nek a gyermeke. Nicole-t Kanadába csempészték, és azóta a főbb szereplők egyike sem látta.   

Gileádban nem lett jobb a helyzet. A szolgálólányok földalatti szervezkedése további szökésekhez vezet, kémek nyomoznak az eltűnt Nicole után, a gyermek puszta létéből is politikai fegyvert kovácsolva Gileád számára.

Az új regényt három különböző női hang meséli el. Az első nem másé, mint a rettegett Lydia nénié. Ő titokban írja az emlékiratait. „Hogy tanulj belőle, kedves ismeretlen olvasóm.”  A második Agnes, egy fiatal nő, aki Gileádban nőtt fel, és éppen hozzáment egy parancsnokhoz. A harmadik Daisy egy rosszéletű tinédzser, aki Kanadában él, két emberrel, akik a szüleinek mondják magukat. Valami azonban mégsincs rendben. Úgy érzi magát, mintha nem teljesen odavaló lenne.

testamentumok.jpgEzeknek a nőknek egymáshoz, és Gileádhoz fűződő viszonya ami az első száz oldalt meghatározza a könyvben. Daisy már az első oldalakon rájön, hogy csalás áldozata lett, apja és anyja nem azok, akinek mondják magukat. Agnes felfedezi az emlékeit hatéves kora előttről, mikor valakivel kézenfogva menekül egy erdőn keresztül. Lydia néni pedig azon tudás őrzője, amit sem a két másik nő – és velük együtt mi sem sejtünk. Az írónő deklarálja, hogy a tudás hatalom, de a későbbi oldalakon még meg kell tapasztalnunk, hogy Lydia néni ezt a tudás jóra, vagy rosszra használja fel.

Ezután pedig megkezdhetjük, szellemes ámde kellemetlen utazásunkat egyenesen Gileád sötét szívébe. Válaszokat kapunk az olvasókban már régóta érlelődő kérdésekre. Például, miért érzi úgy Lydia néni, hogy szembe kell fordulva a női nemmel, aminek ő is része, miért akar csatlakozni egy elnyomó rezsimhez. Végre megkapjuk az ő háttérsztoriját is. Ezzel együtt pedig új részletek kerülnek napvilágra Gileád működéséről, és újfent megtapasztalhatjuk, hogy az erényes külső alatt rothadás virágzik. 

 

Ami meglepő a rettenetesen sötét dolgok ellenére (Nem tudok szabadulni Atwood prózájának azon részétől, mikor egy pedofil fogorvos, egy serdülő gyermek mellét markolja „Keze olyan volt, akár egy nagyra nőtt rák”), hogy a történet végkimenetele pozitív. Talán Atwood úgy gondolja, hogy lejárt Gileád ideje, vagy csak megsajnálta szereplőit és boldog véget szeretne rájuk hagyni. A testamentumoknak egy kicsit olyan íze van, mintha gyógyszer lenne A szolgálólány meséjére.

Ahol az első könyv tömör, ködös kétségbeesése és sötétsége volt, ott most lassanként fényt látunk felgyúlni. Az első könyv végén June-t egy furgonba lökték, ami éppúgy jelenthette számára a kezdetet és a véget is. Most lehet némi Shakespeare utánérzésünk, hogy végül minden jól fog végződni. Nemcsak a rosszfiúk kapják meg méltó megtorlásukat, de a jó is győzedelmeskedik, joggal érezhetjük, hogy happy end felé robogunk.

Ez persze okozhat némi csalódást. Persze az új könyv is, vad és dühös, haragszik Istenre, a fenevad férfiakra. Kétség sem marad afelől, hogy Atwood csúcsformában van. De mégis marad hiányérzet.

Gileád hihetősége talán abban rejlett, hogy Atwood korábban néhány részletet homályban hagyott. A bútorok, az ételek, ruhák, mint aprólékosan leírásra kerültek, de azon kívül, a világ egészéről nem tudtunk meg mindent. A fikció ereje a varázslatban rejlik. Atwood keze alatt életre kelő szövegben pedig Gileád nem is szorul több magyarázatra. Mind elhittük. Hogy miért teszi Lydia néni azokat a dolgokat, amit tesz? Hát mert a rettenetes diktatúrák sosem szenvedtek hiányt hóérokban.

A másik probléma, az szöveg érzelemmentessége. A Testamentumokban amit látunk, azt kapjuk. Nincsen árnyaltság, komplexitás. Nincs semmi az olvasóra bízva, hogy ő képzeljen el egy részletet. Minden feláldozódott a történet oltárán. A visszaemlékezős struktúra sem segít ezen. A szolgálólány meséje jelenidejű prózában íródott, és nem tudtuk mi fog történni a következő oldalon. De itt, mivel mindhárom elbeszélőnk szemtanuként írja le az eseményeket, és már túl vagyunk a kríziseken, az izgalom kissé alábbhagy.

Talán ezért is nehéz együttérezni ezekkel a szereplőkkel. Furcsa hiányossága ez egy olyan kötetnek, ami a családok szétválasztásának fájdalmáról szól. Az egész valahogy arra jelenetre emlékeztet  A szolgálólány meséjéből, mikor June a gyermekének fényképét nézi, és nem érzi kettejük között a kapcsolatot. Végül pedig megbánja, hogy megnézte egyáltalán a képet. Bizonyára egyetlen anya sem gondolná ezt így.

Margarte Atwood szándéka újfent az, hogy felrázzon minket, és próbára tegyen. Hideg és részletes képzeletét hívja segítségül erre a próbatételre. Újra szembe kell hát néznünk mérgező világunkkal. De hagy vajon elegendő helyet az olvasóinak? Nekem megvan a magam tesztje, hogy valóban jó fikciós regényt olvasok-e. Újra olvasom a könyvet, életem egy későbbi szakaszában. Ha a regény új árnyakat növeszt, új színeket fest, ha velem együtt növekszik, akkor kétségkívül műremekkel állunk szemben.

A szolgálólány meséje fényesen megfelelt ezen a teszten. A széles látószögével, az elmosódott körvonalaival, angyalaival, démonaival. A Testamentumok határozottsága már csupán elmondja, hogy mit kell gondolnunk.

A könyv Október 10-én jelenik Magyarországon

Forrás: theguardian.com

Stephen King interjú

king.jpgStephen King 1947-ben született az Egyesül Államok Maine államában. Első regénye, Carrie 1974-ben került a boltokba, azóta King közel fél évszázadot töltött el szörnyeket, hősöket, a kisvárosi amerika légkörét megörökítő kötetekkel. Szereplői menekültek már gyilkos bohócoktól, rémísztő autóktól, lelketlen politikusoktól.

Olyan híres köteteket tett le az asztalra, mint a Végítélet, a Holtsáv és a Kedvencek temetője. Legutóbbi könyve az Institute, egy diktatúra koncentrációs táborában zajlik, ahová különleges képességű gyerekeket zártak.

A Carrie a Watergate-botrány és Vietnám korában íródott. Amerika rémesebb, vagy jobb hely lett azóta?

A világ egy rémes hely. Egy kísértetházban ragadtunk mind, vagy szellemvonaton, ha ez a hasonlat jobban tetszik. Egy életre idezártak minket. A rémek jönnek és mennek, és mindenki szereti a képzelt szörnyetegeket, mert ha őket legyőzzük, akkor talán a valóságosakkal is sikerülhet.

Az Institute gyermek-koncentrációs tábora a modern kori tényeket is felhasználja. Mennyiben hatott Trump bevándorlási politikája a könyvre?

Trump intézkedései nem hatottak a könyvre, mert ez még azelőtt iródott, mielőtt ez az inkompetens elnököt megválasztották. A gyermekeket olykor bezárják, és ez a világon bárhol előfordulhat. Remélhetőleg, azok, akik olvassák az Institute-ot, ellenérzéseket éreznek magukban a rossz bevándorlási politikával szemben.

Te egy replublikánus munkásosztálybeli családban nőttél fel. Hogy reagálnának a szülei a mostani republikánus politikára?

Anyám akkoriban szavazott, mikor George McGovern volt a jelölt. Más idők voltak. Anyám gyűlölte a Vietnámi háborút is. Megesküdtem, hogy erről nem beszélek, de talán most mégis itt az ideje. Maine állam republikánusai kezdenek más színekben játszani. A szenátorunk Susan Collins így próbál elszakadni.

Az írásaidban található borzalmak ellenére, folyton ott a hit az alapvető emberi tisztességben. Ez azt sugallja, hogy az emberek alapvetően jók?

Igen, a legtöbb ember jó. A legtöbb embert elborzaszt egy terrorcselekmény, és csak kevés olyan, aki hajlandó egy ilyenben részt venni. A híreket azonban nem a többség írja.

A karriered elején a komoly irodalom helyett olcsó horrorokkal kezdtél foglalkozni. Most pedig nemzeti kincsként tartanak számon.

Ez részben tiszteletreméltó dolog. Bár az is igaz, hogy túléltem a legvéresebb szájú kritikusaimat. Boldog vagyok, hogy ezt elmondhatom. Ettől rossz ember lettem?

Köze van ennek a dolognak ahhoz, hogy a szépirodalom, és a ponyva közti határvidék bizonytalanná vált? A régi besorolások már nem úgy működnek, mint manapság?

Nos, azért még mindig vannak furcsaságok – számomra legalábbis. A Rigoletto egy áriája, az komolyzene. A Rolling Stones Sympathy with the devil-je könnyűzene. Pedig mindkettő nagyon jó. Szóval ezt mindenki magának döntse el.

institute.JPGHallottam, hogy hangos zenére szeretsz írni. Nem zavaró?

Most éppen a Fine Young Cannibalst hallgatom. Ezt követi majd Danny and the Juniors, majd jön az Animals. Szeretem a rockot. Minél hangosabb, annál jobb.

De hagy a zene nyomot a könyv hangulatán? Más lesz egy fejezet, ha Animalst hallgatsz közben, és más, hogyha Ramonest?

A zene, amit én hallgatok lenyomatot hagyhat egyes szavak megválasztását, vagy hozhat egy új mondatot. De soha nem hat ki a stílusra.

Megdöbbentően termékeny vagy. Mit gondolsz azokról az írókról, akik éveket töltenek a munkájuk csiszolgatásával, újraírásával. Irígy vagy az alaposságukra?

Néhány írónak évekbe telik, mire összehozza. James Pattersonnak elég volt egy hétvége. Minden alkotó más. Szerintem az első vázlat meg kell szülessen négy hónap alatt. De az csak az én véleményem. Ráadásul én rögeszmésen írok. És van itt még egy dolog. Az élet rettenetesen rövid. Én annyit akarok kihozni belőle, amennyit csak lehetséges.

Szoktad magad kényszeríteni, hogy lassíts?

Szándékosan lassítani? Soha. Olyan volt már, hogy az első vázlatot szabadkézzel írtam, az Álomcsapda estében. De nem hiszek az örökös javítgatásban. Ha folyton vakargatsz egy sebet, az folyton vérezni fog, és sosem gyógyul be.

Egyszer azt mondtad, hogy a szereplőid addig beszélnek a fejedben, míg ki nem engeded őket. Ez kicsit olyan, mintha az írás közel állna az elmebajhoz.

Nem hiszem, hogy az írás elmebaj lenne. De mikor írok, és jól megy, a valódi világ eltűnik nyomtalanul.

Van egy ideális állapot, mikor el lehet engedni egy kéziratot, vagy ez mindig nehéz? van olyan, hogy egyes könyvek szereplők még kísértenek a megírás után is?

Vannak ilyen szereplők. Mint Holly Gibney a Mr. Mercedesből Olykor Gileádi Roland a Setét toronyból. De ők a ritka kivételek.

Együttműködtél Peter Straubbal A talizmán és A fekete ház íráskor. csakúgy, mint a fiaiddal Owennel és Joe-val. Van valaki más, akivel szívesen írnál könyvet?

Szeretek közösen írni a fiúkkal és Peter Straubbal is. Remélhetőleg fogunk még így alkotni. Persze vannak mások is, akikkel szívesen írnék közösen. Például Colson Whitehead, Michael Robotham, Linwood Barclay, Alex Marwood, Tana French. Persze erre nincs időnk, de érdekes szövegek jönnének létre. Az a legjobb, ha egy új és érdekes stílus születik ebből.

Ha az elnök elrendeli, hogy minden könyvet el kell égetni az államokban. De te megmenthetsz három könyvet a sajátodból. Melyik három lenne az?

Hogy melyiket? Rossz kérdés, de rendben, játsszunk. Lisey története, a Végítélet, és a Tortúra.

 

Forrás:

https://www.theguardian.com/

 

Fantasztikus könyvtárak

  • hobbit_write.jpgA Hobbit. JRR Tolkien tollából.

 

Tolkien munkája egy különlegesen megírt fantasy világ, ami tele van óriási könyvtárakkal. Minas Tirithben, Völgyzugolyban, de akad néhány kisebb és otthonosabb, mint Zsáklak könyvtára. A zsáklaki könyvtárban akad minden, amit csak egy igényes hobbit megkívánhat. Szép falak, kővel kirakott padló, tűzhely, finom bútorok, alacsony könyvespolcok – merthogy a hobbitok nem kedvelik a létrákat. A Gyűrűk ura kötet pontosan leírja miféle könyvek találhatók itt. Tekercsek, kódexek, a Megye meséi. A Vörös könyv, Tokbánya évkönyve. Csupa titok és érdekesség a korábbi korokról, balrogokról, gyűrűkről.

 

  • A nem eladó könyvritkaságok katalógusa. John Donne fantáziájából.

 

Mikor Paul Mason, úgy gondolta hogy a Nemzetek Könyvtárában kevés a latin és olasz kötet a 15. századból, akkor úgy döntött, hogy katalógusba beír néhány nem létező címet. Mikor megkérdezték tőle, hogy mi értelme van nemlétező könyvekről listát vezetni, akkor fura választ kaptak. „Nos”, közölte Mason felháborodottan. „Azt még nem tudom, de nem is gondolhatok mindenre.” Így valamikor 1603 és 1611 között Donne létrehozta ezt a különleges könyvlistát. Olyan címekkel, mint Délutáni harangok Hobytól, vagy Luthertől a Rövid fohászok az Úrhoz. Ezek természetesen nem létező kötetek, csupán fantáziák a fantáziában.

  • Kip-kop, John Sladek.

 

Ebben az 1983-as novellában egy cinikus robot lesz az Egyesül Államok alelnöke. Sladek egy gigászi földkörül keringő mobil könyvtárat képzelt el, mindez egy luxus-űrhajó fedélzetén berendezve. Egy gazdasági válság után a hajót újra állatok szállítására kezdik használni. A könyv cselekménye itt zajlik, a csendes bálteremben, luxus – fürdőszobákban, és első osztályú könyvtárakban. Kip-Kop egy robot, aki itt teljesít szolgálatot ezen a kimustrált könyvtárhajón Sokféle cím megtalálható az intergalaktikus könyvtárában, könyvek a Marsról, apácák életrajzai, egy Robbie nem gép történetei. és könyvek, amik „U”-val kezdődődnek.

  • Bábel könyvtára, Jorge Luis Borges

 

Borges úr családján kisebb átok ült. Ahogy apjának, neki is szembetegséggel kezdett küzdeni, amitől később teljesen megvakult. Átok ez egy olyan embernek, aki a könyvek szerelmese, és ráadásul nemcsak olvas, hanem ír is. Anyja úgy próbált meg segíteni neki, hogy hangosan olvasott neki C.S. Lewistól. Nemsokkal később Borgesben megfogant ez a látomás egy végtelen könyvtárról, aminek hatszögletű szobái kapcsolódnak egymáshoz. Mind teljesen egyformák, és ugyanolyan könyvespolcok sorakoznak bennük, véletlenszerűen rendezett könyvekkel. Ebben a végtelen könyvtárban sok könyv kivehetetlen hablaty szöveggel íródott, de néhány nem. Ráadásul minden megtalálható itt, amit valaha írtak, de még azok is, amit írni fognak. Néhány cím elriasztásul: „A mindenség: a jövő percre részletezett történelme.” Az arkangyalok önéletrajza, gnosztikus evangéliumok. A megjegyzések ezekhez az evangéliumokhoz, és a megjegyzések a megjegyzésekhez. A legriasztóbb azonban kétségtelenül ez: „Halálod pontos feljegyzése.” J Ja, és minden könyv a világ minden nyelvén elérhető.

 

  • A rózsa neve, Umberto Eco.

 

Egy bencés kolostorról írva, érthető, ha az író szeretne jó könyvtárat alkotni. Lássuk, hát milyen lett egy nemzetközi könyvsiker könyvtára egy elhagyott apátságban. Mikor megalkotta a kolostort, Eco fejében Borges könyvtár-labirintusa járt. Végül még a hatszögletű szobarendszert is megtartotta. Eco könyvtárszobái kevésbé pontosak, mint mondjuk Tolkiené. A középkori Európa könyvtárai általában 2000 könyvet tartottak, a Rózsa neve apátságában a közel lehetetlen 87 000 könyv volt, amit a középkorszakértők azonnal kiszúrtak, és kötekedni kezdtek. De ahogy a mondás tartja, „Az Álom és a Fantázia csak nevet a logikán.” Eco azonban még ennél is tovább ment szemtelenségben. Burgosi Jorge atya nevét, aki szerepel a Rózsa nevében egyenesen a látássérült Jorge Luis Borges – ról mintázta. Rádásul a megíráskor Borges még életben volt.

  • Elfeledett könyvek temetője. A szél árnyéka kötetben Carlos Ruiz Zafón tollából.

 

Zafón barokk történetében a tizenéves Daniel Semperét apja elviszi az Elfeledett Könvvek temetőjébe, ami Barcelona szívébe rejtettek. A fiú itt felfedez egy könyvet, ami felforgatja az életét. Daniel nyomozni kezd a könyv eredete után, és közben jön a nagy szerelem, a nagy ellenség, örömök, csalódások. Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat már négy kötetesre hízott, és nemzetközi sikerré lett. Köszönhetően sokmindennek, de talán leginkább varázslatosan titkos könyvtárnak.

  • Peter Kien könyvei: Az Auto-da-Fé kötetben Elias Canetti tollából

 

Peter Kien egy középkorú szinológus akinek 25000 kötetes gyűjteménye van bécsi lakásán. Az olvasás iránti kielégíthetetlen vágyánál csak a félelme nagyobb, hogy gyűjteménye elveszik egy tűzben. Feleségül veszi a házvezetőnőjét, abban a reményben, hogy az majd segít vigyázni a könyv gyűjteményére. A nővel azonban érkezi a gond is. A házvezető ugyanis kijátsza a kezéből a lakást, Peter az utcára kényszerül, abba a világba, amiről eddig csak olvasott. A késes gyilkosok, elvadult művészek, drog bárok, béna rendőrök világába. A történet végén Peter könyvtára lángra kap, és elpusztul az utolsó oldalig.

westeros_library_2.jpg

  • Éjszakai lámpás, Jack Vance tollából.

 

Somar elhagyatott vidékén a két szereplőnk, Jaro és Skirl felfedez egy zsúfolt ősi könyvtárat tele szépen illusztrált kötetekkel, amik pecsét szagától illatoznak. Félig napló félig verses könyvek, amelyek egyedi művészi látomásokkal mutatják be, hogy alkotójuk hogyan készítették szeretett irataikat. Nem mellesleg a könyvtár mögött van egy titkos folyosó ami egy élőhalottak lakhelyévez vezet.

  • Az éjszakai könyvmobil, Audrey Niffenegger tollából.

 

A könyvek és a halál kapcsolatának újabb fantasztikus elmélete. Egy fiatal nő találkozik egy Winnebago típusú furgonba épített könyvtárral, amiben minden könyv megtalálható, amit valaha is olvasott. A könyvtáros, Openshaw úr, nagyon óvatosan kezeli a könyvtárat. A nő próbálja újra megtalálni a mozgó könyvtárat, de kilenc évig nem akad a nyomára. Mikor aztán újra összefut Openshaw-al, könyörög neki, hogy alkalmazza a könyvtármobilnál. Openwhaw elutasítja, de hősnőnk nem adja fel. Könyvtárosiskolát végez, és elhelyezkedik a Chicago Közkönyvtárnál. Élete során többször is nekifeszül, hogy felvételt nyerjen, de hogy sikerül-e végül neki, azt csak a könyv olvasói tudják meg.

  • Citadella könyvtár: A Trónok harca sorozatban George RR Martin tollából.

 

Ebben a fantasy sikerszériában a Citadella foglalja magába a nagy könyvtárat – Westeros legnagyobb könyvtárát – ami egy középkori csodaszámba megy. Egy hatalmas központi csarnoka van, amiben tükrök és lencsék lógnak hogy a természetes fényt elvigyék a könyvtár minden szegletébe. A legdrágább és legveszélyesebb kötetek zárt ajtók mögött vannak. A legtöbbjüket ráadásul a polchoz láncolták, nehogy mohó kezek meglovasítsák az ősi tudást. Ezzel a megoldással egyébként Terry Pratchett Korongvilág Láthatatlan Egyetemén is találkozhatunk.

George R.R. Martin első interjúja a Trónok harca sorozat után

got.jpg

Ha George RR Martinnak lehetne egy kívánsága, akkor több időt kérne. A Tűz és Jég dalának sikerszerzője, a könyvé, aminek HBO tévésorozat feldolgozása valóságos jelenséggé vált Londonban adott interjút Dan Jones történésznek.

 

Leginkább Martin utolsó munkájáról volt szó a Tűz és Vérről, ami a Targaryen – ház történetét mutatja be. Daenerys őseinek cselekedeteit taglalja, de arra is kitér, hogy került három tojás a Sárkányok anyjához.  

Először azonban jöjjön egy rövid összegzés a dolgok állásáról. A Trónok harcának fő cselekményszálát folytató The Winds of Wintert még be kell fejezni, és a lezáró darabot a Dream of Spring -et még meg kell írni.

Martin ezek mellett olyan kisebb, közjátékokkal is foglalkozik, amelyek csak felkészülésnek számítanak a két utolsó „nagykönyvhöz”, hogy végre lezárja  sorozatot. De jelenleg csak mindig arra a kötetre fókuszál, ami éppen előtte van.

Ráadásul vannak más elfoglaltságai is az íráson kívül, ami a tévésorozat sikerének köszönhető. Westeros őstörténetével foglalkozó adaptációk vannak készülőben. Az egyiket például Jane Goldman írja, és 5000 esztendővel a Trónok Harca eseményei előtt játszódna. Ott van még továbbá a Wild Cards sorozat, és a Who Fears Death projectek, amik szintén a HBO kezében vannak.

„Több órára lenne szükségem egy napban, több nap kellene egy héten, több hónap egy évben. Az idő túl gyorsan száll”, ismerte be Martin kissé fáradt mosollyal.

A megbeszélés előtt, megállapodtunk, hogy néhány dologról nem faggatom. Például, hogy mi a véleménye a sorozat vitákat keltő lezárásáról, mikor érkezik végre a Winds of Winter, és természetesen az egészségügyi állapotáról. Martin 70 éves és az internet tele van spekulációval, hogy marad-e elég ideje befejezni epikus meséjét.

Elmesélte, hogy a sorozat lezárulta nagy nyomást vett le a válláról.

„Volt néhány év, mikor még úgy nézett ki a dolog, hogy ha befejezem az utolsó könyveket, akkor egy lépéssel a sorozat előtt járhatok. De ez nagy súlyt rakott rám, a stressz elviselhetetlen volt. Ráadásul az egész ahelyett, hogy felpörgetett volna, valahogy lelassított. A jobb napjaimon három-négy oldalt szoktam írni. De még ezeken a jobb napokon is azt gondoltam, hogy Istenem, be kell fejeznem a könyvet! És csak három, négy oldalt írtam, pedig negyvenet kellett volna. Most, hogy a sorozatnak vége, szabadabbnak érzem magam. A saját ütememben tudok haladni. Vannak jó és rossz napok, de a stressz - ha nem is múlt el -, legalább csökkent. Igazán szabad majd csak akkor leszek, mikor a Dream of Spring is elkészül.”

Mindenki számára tiszta, hogy Martinnak bonyolult és feloldatlan viszonya van a tévésorozattal. Ez egyfelől teljesen megváltoztatta az életét, bár a könyv és a filmsorozat nem ugyanaz, azért mégis jelentős függőség van a kettő közt.

Mikor arról faggattam, hogy ki fog-e hatni a kritikusok és rajongók véleménye Martin válasza egyértelmű volt: „Nem fog. Ahogy egy Rick Nelson énekli a Garden Party című dalban: Nem tehetsz boldoggá mindenkit, csak saját magad próbáld meg.

A Tűz és tér ötletéről azt mondta:

„Újra akartam alkotni a népszerű történelmi eseményeket. Felvonulások, háborúk, hódítások, házasságok, viszályok. Westeros óriásira nőtt, és bár tudom, hogy sok rajongó inkább azt kívánná, hogy a fő történetszálat vigyem tovább, mert azt akarják tudni, hogy hová jut a Tűz és jég dalának története a hetedik könyvre. De én az első pillanattól kezdve még rengeteg történetet éreztem itt, amik megírásért kiáltottak.”

Itt sóhajtott, és beismerte, hogy mindig is így volt ez. Már gyerekként véget soha nem érő történetekbe kezdett bele.

„Mert folyton látomásaim voltak ezekről a világokról, és mikor elkezdtem papírra vetni őket, meg kellett harcolnom a szavakkal, mert minden hétköznapi és unalmas akart lenni, nem pedig szórakoztató.”

Később, mikor a nyolcvanas évek közepén a televíziónál dolgozott, rájött, hogy mennyire szereti ezeket a nagy rendezetlen, túlburjánzó első vázlatokat. Sokkal inkább, mind a tökéletesre csiszolt, leegyszerűsített munkákat, amit a stúdiók elvártak tőle.

A Tűz és Jég dala úgy készült. hogy szembemenjen ezzel a trenddel. A könyv tele volt gigantikus kastélyokkal, végletekig elbonyolított cselekményekkel, farkasokkal, sárkányokkal, amelyeket lehetetlennek tűnt filmre vinni. És mivel az élet ismeri az iróniát, éppen ebből a megfilmesíthetetlen könyvből lett a történelem egyik legnépszerűbb tévésorozata.

Ahogy a sorozat nőtt, nem válhatott-e mindez a szenzáció Westeros kárára?

„Átlagos nézőként úgy látom kikerülhetetlen a ráhatás. Tyrion Lannister mindig is Peter Dinklage lesz ettől a pillanattól kezdve. De számomra ez nem éppen így hatott. Én 1991-ben kezdtem el írni ezt a sorozatot, és ezekkel a szereplőkkel élek több, mint 20 éve. A fejemben ők rendíthetetlenek.”

Martint lenyűgözte, hogy a könyvolvasók, milyen jól tudnak titkot tartani.

„Ahogy eltitkolták a Vörös Nász eseményeit, az a televíziózás történetének egyik legnagyobb csodája. Milliónyi könyvolvasó tudta pontosan, hogy mi fog következni, de nem adták ki a titkukat. Ami ennél is meglepőbb volt, ahogy rögzítették a szeretteik, családtagjaik reakcióját, mikor a képkockák odaértek az ominózus eseményhez. Hirtelen tele lett az internet az elképedt arcokkal, feleségek, férjek csodálkozó arcaival, mikor a Vörös Nász bekövetkezett. Ez egyszeri alkalom volt a tévétörténetben, ahogy én tudom.”

Ő egyértelműen szereti az efféle interakciókat. Elmesélt egy esetet, mikor feleségével Parris-szal és néhány rajongóval vacsorázni mentek Spanyolországban. Ez még jóval a tévésorozat előtt történt, mikor a Tűz és Jég dala még épp csak kezdett szárnyra kapni. „Mind dobolni kezdtek az asztalon és együtt énekelték a „Medve és a Szűz” dalát. Mind tudták a dalszöveget. Pontosan idéztek a könyvből. Csodás élmény volt.”

Martin egyébként is szeret a rajongókkal találkozni. A húszas éveimben sok időt töltöttem azokon a helyeken, amelyek a könyvhöz alapot adtak. Irigységgel töltött el, mikor a távoli Angliában azt hallottam, A Zászlótlanok Szövetsége nevű csoporttól, hogy ők bizony egy rendezvényen találkozhattak GRRM-nal, - ahogy ők hivatkoznak rá – együtt ittak az íróval, sőt, a szerencséseket még lovaggá is ütötte egy ropi segítségével. J

Van a levegőben egy kis melankólia, mikor Martin erről az időről mesél.

„Mikor először találkoztam a Zászlótlanok Szövetségével, még csak néhány tucat tagjuk volt. Barátok voltunk”, mondja. „Aztán minden alkalommal, mikor összefutottunk, újabb arcok bukkantak fel. Ráadásul mikor beütött a tévésorozat, ezek kisebb csoportosulások tömeggé nőttek.”

Itt elszomorodott. „Ezek a csoportok még mindig léteznek, és még mindig ápoljuk a régi barátságokat azokkal, akikkel 2001 vagy 2002-környékén kezdtük. De új arcokkal már nem tudok találkozni. Túl sokan lettek. Biztos vagyok benne, hogy éppen olyan csodásak, mint a régiek, de már nem tudok olyan rendezvényekre járni, ahol végtelen sorokban állnak az emberek, hogy selfie-t készítsenek velem. Ez már nem olyan mókás, mint a régi szép időkben.”

grrmartin.jpgMikor azt kérdeztem, hogy hiányoznak-e neki azok a régi szép napok, hosszan hallgat, majd csendesen azt mondja: „Igen. Nagyon is. Úgy értem, egy könyvesboltba sem tudok elmenni, ami korábban a kedvenc elfoglaltságom volt. Polcról-polcra járni, levenni egy-egy kötetet, olvasni egy kicsit, magammal vinni egy halom olyan dolgot, amiről nem is hallottam korábban. Most, ha bemegyek egy könyvesboltba, 10 percen belül felismernek, és körbevesznek. Szóval a hírnévvel sokat nyersz, és sokat vesztesz is.”

Ugyanebből az önvédelemből tartja magát távol az Internettől. „Eleinte nagyon hízelgett, mikor megláttam az üzenőfalamon a forgalmat. Arra gondoltam, ez milyen nagyszerű, hogy az emberek izgatottak. Aztán meg azt, hogy jobb ettől távol lennem. Egyes emberek jól tippelik meg a még meg nem jelent eseményeket, mások rosszul. De valahogy mindkettő hatással van az íróra. Szóval kihúztam magam belőle, és ráhagytam a rajongókra, hogy gyártsanak csak teóriákat, amelyek közül némely igazzá válik majd, némelyik nem. Majd meglátják, ha végzek.”

Igaz, hogy minden reakció a történetre fontos? Még a dühösek is?

„Mindig örülök az érzelmi megnyilvánulásoknak. Kapja azt a könyv, vagy a film. Végül erről szól a fantáziairodalom – érzelmekről. Ha intellektuális kérdéseket akarsz feszegetni, akkor írj esszét, vagy cikket. A fikció viszont olyan érzetet kell keltsen, mintha valóban ott élnél a kitalált világ színfalai közt, akár olvasod, akár nézed. Ha az egyik szereplő úgy hal meg, hogy semmiféle érzelmet nem vált ki az olvasóból, vagy a nézőből, akkor az író elbukott.”

Mindezek után megkérdeztem, hogy van-e kedvenc jelenete, amiről úgy érzi, hogy a legjobban sikerült megírni? Valami olyan választ vártam, amiben a Vörös Nászt, vagy Ned Stark váratlan halálát említi az első könyv végén. Ám itt megint egy hosszú szünet következett, majd egy meglepő válasz.

„Emlékszem arra a beszédre, ami az egyik Westerosi pap mondott Briennek, a megtört férfiakról, és arról, hogy lettek ilyenné. Hálás vagyok, hogy megírhattam ezt.”

 

Forrás:

https://www.theguardian.com/books/2019/aug/18/george-rr-martin-interview-game-of-thrones-at-own-pace-now

 

Gondok az Amazon új Gyűrűk Ura sorozatával

lotr.jpgAz adaptáción munkálkodó Tolkien szakértő, Tom Shippey csepegtetett néhány érdekes információt. Tom szerint a streaming óriás néhány kérését visszautasította a Tolkien-hagyaték vezetése, így a klasszikus könyvtrilógia nagy részét nem lehet majd felhasználni mozgóképhez.

2017 novemberében az Amazon 250 millió dolláros ajánlattal ütötte ki a Netflixet és állapodott meg  a Tolkien-hagyatékkal, a HarperCollins-kiadóval és a Warner Bros-szal. Így szerezték meg a fantasy történethez fűződő jogokat, és a tervek szerint körülbelül további 1 milliárd dollárt költenek az adaptációra.  

A részletek ekkor még nem voltak ismertek, de az Amazon vezetése új epikus utazást ígért Középföldén.

A sorozat fejlesztését felügyelő Tolkien szakértő, Tom Shippey, most arról számolt be egy német rajongói oldalnak, a Deutsche Tolkiennek, hogy az örökösök által vezetett Tolkien-hagyaték szervezete megtagadta Középfölde másodkorán kívül más időszak felhasználását. Ez azt jelenti, hogy az Amazon adaptációja egyáltalán nem érinti majd a harmadkor eseményeit, amiben Peter Jackson Oscar-díjas trilógiája is játszódik, és amelynek eseményi során Zsákos Frodó elpusztítja az Egy gyűrűt.

Shippey állítása szerint az Amazonnak "viszonylag szabad keze van" a részletek hozzáadásához, mivel Tolkien nem dolgozta ki a másodkor minden részletét a korábbi regények függelékeiben vagy a Befejezetlen mesék című történetgyűjteményben, amelyet 1980-ban Tolkien halála után adtak ki.

Azonban a szakértő aknamezőnek  tartja a dolgot, amivel nagyon óvatosan akar bánni. A Tolkien jogbirtoklók ragaszkodnak ahhoz, hogy a másodkor lényegi része ne változzon. Sauron támadja meg Eriadort, amelyet egy númenóreiai expedíció ver vissza. Ezután következhet a númenóriak tündöklése és bukása. Mindezeknek, a történelem lefolyásának, változatlannak kell maradnia.

Minden megkötés ellenére az alkotóknak maradtak jogai. Felvehetnek új karaktereket, és felvethetnek olyan kérdéseket, mint például: Mit tett Sauron időközben? Hol volt, miután Morgothot legyőzték? Az Amazonnak jogában áll ezekre a kérdésekre válaszolni úgy, hogy maga alkotja a válaszokat a válaszokat, amennyiben Tolkien nem írta már le azt. A kánonhoz azonban teljes mértékig hű adaptáció kell készüljön, muszáj tartani a határokat, és a végeredménynek „tolkieninek” kell lennie.

Az Amazon Gyűrűk Ura sorozatának várhatóan 2020-ban kezdődik a forgatása. A hivatalos megjelenés dátumát még nem tették közzé, de Shippey elmondása alapján 22 epizódra készülhetünk.

 

forrás:

https://www.theguardian.com/books/2019/aug/09/amazons-new-lord-of-the-rings-cannot-use-much-of-tolkiens-plot

 

Adaptáció

adaptacio.jpgEz után a film után olyan nehéz volt nekiállni a bejegyzés megírásának, mint még sosem. De megígértem magamnak, hogy megcsinálom. Ez az utolsó a írókkal, írással foglalkozó sorozatomban, de már értem, hogy miért hagytam a végére.

Négy szereplőnk van. Ez legalább biztosnak látszik ebben a kavalkádban. (Vagy sem :) ) John, akinek boldog életét lenullázta egy tragédia, ezért most orchideákra vadászik a mocsárban. Susan, aki könyvet ír ennek a különös, de inkább különleges férfinak az életéről. Charlie és Donald Kaufmann testvérpáros, akik közül Charlie megkapja a feladatot, hogy forgatókönyvet írjon Susan orchidea-tolvaj című könyvéből.

Két órát néztem ezt a filmet, de nem tudnám megmondani, hogy jutunk el onnan, hogy ez a négy magának való szelíd alak éli a magányos életét, oda hogy egymásra lövöldöznek a mocsárban.

És ebben áll a Adaptáció kiválósága. Hogy nem azt akarom emlegetni, Nicolas Cage milyen jó volt még itt, és egy ikerpárt is el tud játszani. Nem hozom fel Meryl Streepet. Nem háborgok, a sztori összeszedetlenségén, hogy még a háromnegyedénél is csak vakartam az agyam, hogy mi akar ez lenni.

Inkább azt mondom, hogy a filmnek milyen remek láthatatlan transzcendentális vonulata van. Így jó lesz. Ezt ki kell emelnem. Meg azt is, hogy egy orchideát porrá őrölni, és felszívni, mint egy jó kábszit, abban van valami egyértelműen költői.

Az adaptációt nem lehet megfejteni. Nincs is rá szükség. Az egyes pillanataival kell érzelmileg rezonálni, akkor kezd el működni.

 Pár sor a filmből

"Az a legcsodálatosabb, hogy minden virág különleges kapcsolatot alakít ki az őt beporzó rovarral. Egy orchidea a formájával vonz magához egy bizonyos rovart. A párját. A lélektársát. Az semmi mást nem akar, csak párzani vele. Mikor a rovar elszáll, és egy újabb lélektárs virággal porzik, beporozza azt. Sem a virág, sem a rovar nem foghatja fel párzásuk jelentőségét. Honnan is tudhatnák, hogy az ő szerelmük az életet terjeszti? Csak teszik a dolgukat és közben valami hatalmas és csodálatos történik. Megmutatják nekünk hogy éljünk."

Az adaptáció nem való mindenkinek. Ezt ki kell jelentenem.

De ha a megtekintése után elgondolkodsz, azon, hogy párhuzamba állítható-e a rovarok virágról virágra szállása, a beporzás, azzal, ahogy az emberek alkotásai hatnak a lelkekre, akkor működik. Ha felmerül benned, hogy létezik-e egyáltalán Charlie Kaufmann testvére, vagy az csupán a sekélyesebb fele, amitől szabadulni akar, akkor is működik. Ha kérdéseid lesznek az utolsó képkockák után, akkor jó.

Az életről készült könyvből készült forgatókönyv sem lemásolja az eredetit, hanem megmutatja, mit ad át az egyik történet a másiknak. Mit visz magával. Ha el tudsz merülni a rendezetlenségében, a széteséseiben, az összekapcsolódásaiban. Akkor fantasztikus élményben lehet részed.

Metallica - a gyerekkönyv

abc_metallica.png

A Metallicára sokmindent mondtak már. Például olyanokat, hogy a heavy metál királyai, a legnépszerűbbek, legtöbb pénz termelő fémgép, vagy éppen a zenei szabadság elárulói a Napster pereskedés miatt. Olykor felíveltek, máskor lefelé. Voltak nagyszerű albumaik, és khm… kevésbé nagyszerűek. Összeomlottak, majd feléledtek a hamvakból.

Nos a nagy Metallica most új művészeti ágazatban próbálja ki magát.

Gyerekkönyvet fognak kiadni.

Ez már alapjában meglepő lenne, egy olyan bandától, akik nevét olykor Alcoholicának ejtik a rosszmájúak. Egy olyan együttestől, akik olyan sötét és nehéz, de semmiképp sem gyerekbarát dalokat írtak már, mint a Lepper Messiah, a Harvester of Sorrow, vagy My friend of Misery.

Most mégis jön a gyerekkönyv Howie Abrams szövegezésével és Michael McLeer illusztrációival, A-tól Z-ig, ábécésorrendbe téve a banda életútjának fontosabb állomásait a korai garázskorszaktól az arénakoncertekig.

Mielőtt azonban bárki felhördülne, hozzá kell tenni, hogy a Metallica ABC gyerekkönyv bevétele az All within my hands jótékonysági szervezetükön keresztül jó célra fog fordulni.

November 26-án kerül a könyvesboltokba.