A Megadeth mindig is újító ötletekkel teli banda volt. A 35. évfordulójukat egy 350 oldalas képregényben összegzi eddigi munkásságát. A Death by design kötetben legfontosabb dalaikat mind kaptak egy-egy saját történetet, az egyiket pedig magyar honfitársunk alkotta, Németh Gyula. Vele beszélgettem:

Mondj egy pár szót magadról. Mikor kezdtél rajzolni, mi volt az első megjelent rajzod?

Ez trükkös kérdés, mert mielőtt illusztrációval, képregénnyel kezdtem kicsit komolyabban foglalkozni 2014 -2015 tájékán, előtte logókkal és arculatokkal foglalkoztam, és azok is sok helyen megjelentek. Több sorozatnyi sport kártyát is illusztráltam, amikből Amerikában rengeteget legyártottak. Az első teljes képregényem a 2017-es Rabtársak a Gulag-on volt, amit iskolák kaptak, boltokba sajnos nem került. Dávid Ádám írta, és több mint 100.000 példányt nyomtattak belőle. Külföldön először egy francia magazinban jelent meg képregényem. Egy négy oldalas bűnügyi sztori volt.  Aztán a tavaly januári Megadeth sztori volt az első angol nyelvű képregényem. Sokat jelentett nekem, hogy a nagy múltú Heavy Metal magazin gondozásában jelenik meg az album.

Inkább festőnek, vagy rajzolónak tartod magad? Vagy a modern grafikus lét már mindkettőt magában foglalja?

Festőnek egyáltalán nem tartom magam, bár szoktam digitálisan festeni. Ha egyszer rászánom az időt, többet fogok papíron próbálkozni akvarellel, vagy hasonlóval, mert amikor nagy ritkán használom, nagyon jól szórakozom.

Kézzel szeretsz jobban dolgozni, vagy digitálisan? 

15 évig vektoros anyagokat gyártottam, több mint ezer emblémát terveztem. Amikor újra komolyabban elkezdtem kézi rajzzal foglalkozni, abból is a digitálisat preferáltam, főleg a kényelem miatt, de egyre inkább igyekszem rávenni magam, hogy többet dolgozzak papíron. Valahogy maradandóbbnak, értékesebbnek érzem, még ha ez nincs is feltétlenül így.

Mik azok a munkák, amire a legbüszkébb vagy?

Mindenre büszke vagyok, amibe sok munkát fektettem. Az elmúlt évben megrajzoltam 150 oldalnyi képregényt. A végeredményre remélem büszke leszek, amikor mindent a kezembe foghatok. Egy része már megjelent, - Steve Niles Criminal Macabre sorozatának új epizódjai a Dark Horse kiadónál-  egy másik része idén fog megjelenni. Szintén büszke vagyok a Doktor Moreau szigete illusztrált verziójára, amivel nagyon sokat dolgoztam, és ha minden jól megy, idén végre megjelenik. Májusra volt eredetileg betervezve, aztán történt, ami történt. Nyilván sok apró munka is eszembe jut, amire büszke vagyok, ezeket nem sorolnám fel külön-külön. 

Hogy kerültél bele a Megadeth válogatásba? Ennek részletesen meséld el a sztoriját.

Tony Lee-t korábbról ismerem, a CEU-n tartott előadást, amikor először beszélgettünk, aztán meghívott egy londoni comic conra, aminek ő az egyik szervezője. Néhány hónappal később jelentkezett ezzel a lehetőséggel, és bár bevallom, a Megadeth munkásságát nem ismertem, de az általa felvázolt világ rögtön megtetszett. Ilyen egyszerűen ment a dolog.  

Hogy alkottad meg a meg a Megadeth Wake up Dead rajzvilágát? Hányszor hallgattad meg a dalt? Milyen rajzfázisokat végeztél te?

Mindig idegenkedtem az olyan sztoriktól, ahol a képi világ már egy korábban ismertté vált történetből ismerős lehet. Ezért általában nem szeretem a cyberpunkot sem. Milliószor láttunk már esős, neonnal megvilagított, túlzsúfolt jövőbeli utcákat és hasonlókat. Ennek ellenére nagyon tetszett a gondoltat, hogy most kipróbálhatom magam egy hasonló műfajban. A neo-noir egy nagyon hálás stílus valakinek, aki a sci-fit és a bűnügyi történeteket is szereti, úgyhogy nagyon szívesen vágtam bele és igyekeztem egy sajátos világot kitalálni ezen a néhány oldalon. Ráadásul Tony sztorija egy kicsit a régi Meghökkentő Mesék c. sorozat fordulatait juttatta eszembe, amit szintén nagyon szerettem. A dalt párszor meghallgattam, és tetszett, hogy Tony milyen kreatívan értelmezte a dalszöveget.

Milyen volt együtt dolgozni a képregény írójával Tony Lee-vel? Mennyi volt a szabad kezed?

Tonyval könnyű volt a munka. Dolgoztunk más projekteken is együtt, és mindig elég nagy mozgásteret biztosít, a vizuális elemekbe nem szól bele.

Volt-e levélváltás, vagy más interakció Dave Mustaine, vagy az együttes más tagja közt?

Köztük lehet, hogy volt, engem kihagytak belőle.

Mesélj arról, hogy mi az, amin most dolgozol, és mi jöhet tőled a jövőben? 

Illusztrátorként folyamatosan dolgozom szerencsére most is, de közben írókkal is törjük a fejünket különböző sztorikon, meglátjuk, hol találnak majd "otthonra". Eredetileg nyárra vártam a megjelenését egy két részes horror képregénynek, amit szintén Steve Niles-szal csináltunk, a címe The Possessed. Lehet, hogy ez ki fog most kicsit tolódni. A Doktor Moreau szigete remélem szeptemberben végre ki fog jönni. A Dark Horse pedig decemberben jelenteti meg a már korábban említett Crimnal Macabre gyűjteményes kiadását. Amikor egy kicsit csitul a COVID-ügy, akkor szeretnék visszatérni egy korábbi könyv ötletemhez is a magyar folklór teremtményeiről. Ezekből a lényekből már készült egy kiállítás tavaly novemberben Hong Kongban,  az ott látottak adnák a könyv gerincét.

---------------
Gyula Németh
illustrator/graphic designer 

https://gynemeth.com/
Instagram/gynemethart
twitter.com/gynemeth78

Benyák Zoltán
Writer/író 

instagram.com/ benyakzoltan
http://www.facebook.com/Benyák-Zoltán-író-oldala