A Lázár evangéliuma jópofa húzás. A történelmi regény és a zombihorror házasítására nincs sok példa. Valahogy mégsem idegen az egész. Passzol egymáshoz, mint a nyereg a lóhoz, vagy mint egy Anjou király fejére a korona. Tudjuk, hogy a középkornak megvoltak a maga járványai, pusztulásai és hullahegyei. És hogy a hullák most Visegrád várának kapuját döngetik? Miért is ne?

Jönnek sorban Bíró Szabolcs hősei. A régiek, a Lackfiak, az Anjou-ház szülöttei. Néhány új is felbukkan, mint például maga Toldi. Aztán felsorakoznak, hogy összecsapjanak a dél felől érkező hordákkal, csattogjanak a kardok, ropogjanak a csontok.

A háromnegyedénél már elkezdtem morfondírozni, hogy miféle befejezést írt Szabolcs ennek a hozzá képest is rendhagyó történetnek. Egyrészt megnyugtatott a lezárás, másfelől meglepett. Nem fogom lelőni a végét, de van bennem egy sanda gyanú, hogy lesz még itt Holtak középkora, nem is olyan soká, talán csak Huszonnyolc héttel később. J Legyen így. Vágja a hideg acél a járkáló halottak seregét!