2020 a képregényművészetben egy különleges dologgal kezdődik. Most gördült le a nyomdagépekről a Hellboy – Winter Special száma a Dark Horse kiadótól. A történetet most is, mint általában Mike Mignola írta, a rajzok azonban egy magyar kézből kerültek a lapokra. László Márkkal beszélgettünk. 

Mondanál pár szót magadról? 

Heló, László Márk vagyok, 1990-ben születtem Budapesten. Egy rövid átmeneti időszakot leszámítva, amíg szakács, paleontológus, illetve videotékás szerettem volna lenni, egész életemben tudtam, hogy a rajzolással akarok foglalkozni.   

Honnan a jött a képregények szeretete? Mi volt az első, ami megfogott, és mi fogott meg benne?

Úgy emlékszem, hogy kiskoromban elég sokat betegeskedtem, sok emlékem van arról, hogy várótermekben ülök anyukámmal. Ilyenkor, gondolom amolyan vigaszdíjként mindig kaptam valami képes újságot, pörgött a Dörmögő Dömötör, Donald Kacsa, Garfield, stb. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, úgy fordult az érdeklődésem lassan a Tini Nindzsa Teknőcök és a Pókember felé. Az egyik legmeghatározóbb emlékem amikor valamelyik balatoni strandon megkaptam a Lobo/Maszk crossover első számát, amit Doug Mahnke rajzolt. Akkor láttam először az átlagnál részletesebb, realisztikusabb ábrázolást, meg olyan rajzokat, amiből nagyon sütött, hogy aki rajzolta, az megszállottan imádta csinálni az egészet. Ebben volt valami, amivel nagyon tudtam azonosulni, és rögtön rajzolni támadt tőle kedvem nekem is. Utána ezen a vonalon maradva hamar jött a Spawn, meg a Mad magazin, amiket olvasva elkezdtem gyártani a saját bénácska képregény-kezdeményeimet. 

Te hogy látod a magyarországi képregény-műfajt? Szerinted is érzékelhető fellendülés az utóbbi években? Az Államokban is van ilyen trend?

Az a fellendülés, ami az elmúlt 4-5 évben Magyarországon elkezdődött, mindenképpen nagyon bíztató. Gyerekkoromban, de még pár éve is, elképzelhetetlennek tűnt, hogy megjelenjen itthon bármi a Pókember-Batman-Mozaik tengelyen túlról, most meg kis túlzással lassan ott tartunk, mint Franciaországban, hogy egy csomó tök jó, kevésbé mainstream cím is kapható hazai nyelven, jó minőségben. Összességében nézve nem túl pozitív a véleményem a képregényes mozifilmekről, de ez az előbb említett jelenség tuti ezeknek az egyik áldásos mellékhatása. Hazai címek közül is egyre több olyan alkotás jelenik meg, ami már nem hordja magán olyan látványosan a műfaji gyerekcipellőt, ami tök jó tendencia. 

Ha jól tudom Hellboy esetében a rajz fázis volt a tiéd? Hogy képzelje el a halandó, mennyi időt kell dolgozni egy képregényoldalon neked, és mennyit dolgoztál az egész füzeten.

Igen, a Hellboy esetében a történeteket mindig Mike Mignola írja, és a rajz fázis van kiadva más alkotóknak. Szerencsére meglepően sok időm volt a dologhoz, áprilisban kaptam meg a scriptet, és szeptemberben volt a leadás. Ez szokatlanul soknak számít a szakmában, általában nincs idő lacafacázni, a mostani melóm esetében például szinte minden ébren töltött órámat rajzolással kell töltenem, hogy ne csússzak el. De Mignola elég laza arcnak tűnik, szóval neki hála, volt egy egész bő nyaram, hogy felkészüljek és megrajzoljam a sztorit. Ebből végül az lett, hogy egész nyáron csak skiccelgettem, tervezgettem a mellékszereplőket meg a helyszíneket, és végül kevesebb mint egy hónap alatt rajzoltam meg az egészet. Az utolsó pillanat a legnagyobb motiválóerőm.

Milyen technikákkal dolgozol? Szoktál kézzel is rajzolni, vagy már csak digitálisan?

Igyekszem minimálisra venni a számítógép használatát, ha tehetném csak tradicionálisan dolgoznék, de az elővázlatolásnál nagyon hasznos tud lenni, hogy egy gombnyomással ki tudom javítani ha valami nem tetszik, vagy meg tudom tükrözni a képet, hogy ellenőrizzem mi nem stimmel, stb. Szóval általában a következő a munkafolyamat: thumbnailezés (nagyon vázlatos felskiccelés) ceruzával a szkecsbukba, aztán kevésbé vázlatos vázlatolás (penciling/ceruzázás) digitálisan, ezt halványan kinyomtatom, és erre megy rá a tradicionális kézi tuskihúzás. Így megspórolok magamnak egy csomó időt meg pepecselést, de mégis ugyanaz a végeredmény mintha végig csak papíron dolgoztam volna.

Hogy kerültél kapcsolatba a Hellboy alkotóival? Hogy kerültél bele a dologba, és hogy dolgoztok együtt? (Úgy értem, hogy Magyarországról, vagy kint élsz, kiutazol alkalmanként). Volt személyes találkozásod is Mike Mignolával?

Mignolával a neten keresztül kerültem kapcsolatba. 2015-ben volt egy nemzetközi Hellboy rajzverseny, aminek az utolsó fordulóján ő volt a zsűri, és ott dobogós helyezést értem el. Az évek során aztán elsősorban a saját szórakoztatásomra rengeteg Hellboy fanartot készítettem, amiket a facebookon néha belájkolt. Én már ezzel is boldogan beértem volna egy életre, de aztán egyszer teljesen váratlanul küldött egy üzenetet, hogy tudnék-e mutatni neki általam rajzolt képregényoldalakat. Akkoriban készült el a “The boy who loved a ghostclown / A kisfiú és a szellembohóc” című képregényem, amit az esélytelenek nyugalmával küldtem el neki válaszul. A legnagyobb meglepetésemre tetszett neki, még meg is osztotta a saját facebook oldalán. Élőben még nem találkoztam vele, de egyszer még mindenképpen szeretném megköszönni neki személyesen is hogy ilyen szépen bekurblizta a karrieremet.

Volt beleszólásod a történetbe? Tehettél javaslatot?

Igen, a történet például eredetileg Prágában játszódott volna, de mivel Mignola tudta rólam, hogy budapesti vagyok, volt olyan jófej, hogy felajánlotta, hogy játszódjon Pesten a sztori. Amúgy apró változtatásokat kérdeztem csak tőle amik inkább a storytellingre és a képkockák elosztására vonatkoztak, mint magára a történetre, ezeket mindet gond nélkül elfogadta.

Mit tanácsolsz azoknak, akik a képregényalkotói pályán szeretnének alkotni?

Mivel még én is éppen hogy csak pályakezdő vagyok, meg ezzel a Hellboy dologgal kapcsolatban is hatalmas nagy szerencsém volt, ezért kicsit imposztornak érzem magam, ha tanácsokat osztogatok, de az tutira semmiképp sem árt, ha az ember rengeteget gyakorol.

Mi az, amit nagyon szívesen csinálnák a műfajban? Van esetleg olyan történet, amit megrajzolnál, mert még senki sem tette? Vagy valamelyik franchise-ben próbálnád ki magad?

Több régóta dédelgetett saját sztoriötletem van, gombával fertőzött szkinhedekről, a guminőjét jelmezként magán hordó wannabe-szuperhősről, meg random személyes sztorikból, ezeket szeretném minél hamarabb megcsinálni. Szeretnék adaptálni képregényre néhány Csáth Géza novellát. Lovecraft Szín az űrből-jét is szerettem volna feldolgozni így vagy úgy, de most Nicholas Cage-ék eléggé lecsapták azt a labdát a filmmel. Csomó mindent szívesen rajzolnék, az az igazság. Nem utasítanék vissza egy Batman sztorit sem, ha a DC kopogtatna az ajtómon!

Menyire számít ez áttörésnek számodra? Felkínáltak más lehetőségeket is? Mik a jövőben terveid, kilátásaid?

Röviden: nagyon. Tényleg végtelen mennyiségű hálával tartozom ezért a melóval Mignolának meg az életnek mert ez már úgy nagyjából a százszorosa annak, amit valaha is reméltem hogy elérek a szakmában. Azóta kaptam egy melót amin most is dolgozom a BOOM! Studios-nál, ez a “The Storyteller” franchise-nak egyik soron következő, kísértet-tematikájú epizódja, ami tavasszal fog megjelenni. Utána elviekben a hazai “Az utolsó előtti huszár” képregénybe fogok rajzolni egy rövid kiegészítő történetet. Szeretnék majd egy crowdfunding projektet indítani vagy kiadót találni a fent említett saját ötleteimhez, de azokon még dolgoznom kell kicsit. Utána pedig ami jön.

 A képek a Hellboy - Winter specialból, valamint a Kisfiú, és a szellembohócból valók.