Talán tíz lehettem, mikor először láttam Max von Sydowt. A Flash Gordon volt az első közös filmünk. Én az álmélkodó kisgyerek voltam, aki a VHS kalózkodásban szerzett videókazettát tuszkolta a magnóba, és bámulta a mesét. Max pedig Ming volt a kegyetlen, aki egy távoli galaxisban vezette a maga kis diktatórikus rezsimjét, de vesztére belekötött a Földbe is. Valóban irgalmatlan fickót alakított, aki még a saját lányát is kínpadra küldte. A film egyébként bájos századeleji-közepi sci-fi hangulattal bír, űrben repülő madáremberekkel, meg hasonlókkal. Nemrég megnéztem a lányommal is. Még most is tetszett annyira, mint régen.

Nem sok idő telhetett el, azután újra összefutottunk, Max és én. Ezúttal a Conan a barbárban. Ott az öreg Osric királyt játszotta egy rövid szerepben.

Tizenéves korom végén kétoldali horror-korszakom támadt. Akkor újra láttam őt. Az ördögűzőben tűnt fel, papi reverendában, Merrin atyaként, hogy a végső sátáni összecsapásban segítse a főszereplő Karras tiszteletes. Képes volt hideg nyugalommal összecsapni a síron túli borzalommal. Szerettem volna olyan nyugodt maradni akár az ördöggel szemben, mint amilyen ő volt.

Nem sokkal később Doktor Kynes cirkoruháját öltötte magára, és megjártuk együtt a Dűne kietlen sivatagbolygóját, a Frank Herbert könyvéből készült David Lynchesen bizarr előadásban.

Az X-polgártársat akkor néztem, mikor a krimikre voltam ráborulva. Max itt Bukhanovsky Doktorként is megállta a helyét. A svéd fizimiska megfelelt orosz külsőnek is. Nem utoljára történt ez.

Stallone oldalán a Dredd bíróban a nagy tekintélyű Fargo bíró volt. Ezt végre mozivásznon sikerült látni. Max sokszor játszott tekintélyt parancsoló vezetőt, és mivel egy ilyen karakterből kézenfekvő negatív alakot írni, így ő lett az egyik kedvenc gonoszom.

Pont így történt Phillip K. Dick és Steven Spielberg Különvéleményében, ahol Maxnak volt egyedi véleménye a futurisztikus rendszer működéséről. Azt gondolom, hogy azért találkoztunk sokszor, mert Max is szerette a fantasztikumot. Legalábbis sokszor vállat ilyesmit.

Egészen mostanáig kísért, de nem érzem úgy, hogy itthagyott. Utoljára az Ébredő erőben láttam, meg a Kurszkban, meg a Trónok harcában.

Irigylésre méltó karrier volt az övé. És szerencsére olyan sok filmben játszott, hogy tudom, még sokszor találkozunk. Max von Sydow itt van velünk. A polcon a DVD gyűjteményben, a gyerekkorból megmaradt videókazettákon, a merevlemezeinken, a retrómozikban.