Lássunk hát néhány véres finomságot a borzongás szerelmeseinek!

Joe Hill : Teljes Gázzal.

Bocsánat, hogy ezzel kezdem, de muszáj a tisztánlátás miatt. Joe Hill apukája Stephen King. Ez irigylésre méltó előny az irodalmi pályán. Mondhatni, hogy mások még azt sem tudják melyik a toll hegyesebbik vége, mikor a kis Joe azt máris belevágta az olvasó szemébe. 😊 De félre a véres tréfát, Joe egyáltalán nem rossz. Olyan, mintha King kiterjesztett valósága lenne a modernebb korra. Nagyon hasonlók a felállásai, így a Teljes Gázzalt olvasni kicsit olyan, mintha újra az Éjszakai műszakot, vagy a Rémálmok és Lidérceket kapnánk a kezünkbe. Ami azért nem rossz élmény. Bosszúálló kamion, megelevenedett körhinta, égig érő fűben elveszett emberek. Ismerős, igaz? De nem baj. Kell a borzongás, és Joe borzongása jóféle. Mint a papáé. Egészen őszintén pedig a Teljes Gázzal nem adott akkora élményt, mint egy Csontkollekció, de sokkal jobbat mint az apuka utóbbi kötetei. Kiváló olvasmányélmény lett.

A ​sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról.

Azért különleges ez a kiadvány, mert az összeválogatás módja szokatlan. A Föld minden sötét sarkából kapunk egy-egy történet a kötetben, Dél-Amerikától Skandináviáig, és ez örvendetes, mert végre nemcsak az amerikai művéres gumicukrot falhatjuk. Európától Afrikáig mindenki szerepet kaphat, még mi magyarok is Veres Attila jóvoltából. Van itt minden kéremszépen. Kamionsofőr vágyálmától az aprócska nőkig. Olykor a homlokunkat ráncolhatjuk, máskor elégedetten csettintünk majd. De ettől jó egy novelláskötet. Az ezerféle íztől. Kedvenceim a Csontok a tekintetében, mert az macskás sztori, meg a Lent az ő világukban, mikor egy pár turista és különös idegenvezetőjük egy erdélyi barlangba merészkedik be. Itt szinte éreztem magam körül a fullasztó köveket. Vágd zsebre az útleveled, és irány a rémísztő nagyvilág!

Conan Kegyetlen kardja

Mindig szoktam egy képregényt hozni, tudjátok. Most sem lesz másként, mert végre utolértem magam, és beszereztem egy Conant. Egyeseknek lehet, hogy ez nem rémtörténet, de csak azért van így mert a huszonegyedik század már félhülyére sokkolt mindannyiunkat. Conan a maga korának rémmeséje, megelevenedett csontvázakkal, sötét praktikákat űző varázslókkal, véres pengével, fél vagy teljesen meztelen boszorkánylányokkal. Tegyétek a szívetekre a kezetek, és mondjátok, hogy nem ezekből építkezünk még most is. Na ugye. Jó kaszabolást.    

Cormack McCarthy : Odakint a sötétség

Az utóbbi években McCarthy úr előkelő helyre lépett az én kis irodalmi dobogómon. Nagyon sajnáltam, mikor a halálhírét kellett látnom nemrégiben. A mester prózája olyan, mintha a sivatagba markolnánk egy forró nap delén. Szavai szikárak, de égetnek. Most mondhatod, hogy nem való Halloween könyvajánlóba, de ez csak félig igaz. Aki szeretne túllépni a véres vattacukor-borzalmakon, és valódi emberi rettenetet olvasni, annak ajánlom. Nem lesz happy end, nincsenek fényes páncélú hősök, csak kegyetlenség és nyomor. Majd egy napon idehozom Az útat, Vagy a nem vénnek való vidéket is, ám most jöjjön az Odakint a sötétség, ami egy kevésbé ismert történet. Vadnyugaton járunk, ahogy az írónál oly gyakran, de itt nincs Clint Eastwood. Csak Rinthy a fiatal lány, aki saját bátyjának gyermekét szüli éppen. A szülést követően a gondos bátyus kiviszi az erdőbe az újszülöttet, hogy ott hagyja sorsára. Rinthy azonban nem hagyja ennyiben és elindul, hogy felkutassa a gyermekét. Bejárjuk a vadnyugat néhány sötét sarkát, de bárhová is pillantunk az nem fog tetszeni, mert tragikus sorsok jönnek szembe, és a létezés ólomsúlya. Ha igazi irodalomra vágysz, próbáld ki Cormack McCarthyt.

Jó olvasást, kellemes borzongást!