Itt az ősz, a rémmesék ideje. Vajon mivel könyvvel érdemes beülni az olvasólámpa alá, betakarózni, hogy még a lábujjunk se lógjon ki?

Bram Stoker : Drakula

„Drakula ​vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Akarjuk-e, hogy a keletre utazva, a vadregényes senkiföldjén, az egyetlen lehetséges éjszakai szállásunkon így köszöntsenek? Legfeljebb a kötélidegzetűek, vagy ha Van Helsing leszármazottak vagyunk. Azt tartom, hogy Drakula a mai szemnek nem könnyű olvasmány. A letűnt évtizedek megváltoztatták az olvasói szokásokat, igényeket. Ennek ellenére muszáj újra és újra kiadni és elolvasni az első és legnagyobb vámpír történetét. Nem ragozom, hogy miért kell őrizni ezt a kincset, mert tudjuk jól mindannyian. Ha nem lenne a mi vérszívó grófunk, akkor sokkal szegényebb irodalomban élnénk most. Éljenek hát a jó szörnyek. Elvégre Halloween van.

UI: Nekem Drakula nem feltétlenül rémtörténet, hanem a világ legszebb szerelmes regénye. Bár ehhez Coppola úr pompás feldolgozása is hozzátett.

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho

Pat Bateman, huszonhat éves yuppie a Wall Streetről; intelligens, jóképű, elegáns és gazdag fiatalember. Botránykönyv. Ezt mondják róla. Az egyik legjobb szociokritika. Ezt meg én mondom. Ez a könyv máshogy rettenetes, mint gondolnánk. Nem a gyilkosságok, nem a trancsír. Hanem az, hogy olyan pontos képet fest azokról, akik megszállottan élnek a külsőségeknek, hatalom, pénz, vagy pozícióhajhászásnak. Bárkit eltaposnak, és mindenki csak eszköz nekik. Belülről pedig olyan rettenetesen üresek, hogy a vákuum épphogy nem roppantja őket össze. Érzelmi fogyatékosok. Az igazi félelem, az, mikor az ember becsukja az utolsó oldal után a könyvet, és rájön: Istenem ezek itt élnek körülöttem!

Thomas Harris : A Bárányok hallgatnak. Avagy, ha pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben az országod, keress fel egy másik pszichopata gyilkost, és kérj segítséget tőle. Mert az jó ötlet. Mi baj lehet? Baj nem lett belőle, de frencsájz az igen. A mi Hannibal Lecterünk feliratkozott a legnagyobbak közé, a szörnyek pantheonjába, ahol Freddy Krueger vigyázza álmunk, Darth Vader az apánk. Köszönjük Mr. Harris. (És köszönjük Sir Antony Hopkins) ez kellemesen véres volt, és remek a pszichológiája.

„Egy népszámlálóbiztos egyszer megpróbált beskatulyázni. Babbal elkészítve ettem meg a máját, és egy nagy korsó sört ittam rá”

Leslie L. Lawrence : A ​Gonosz és a Fekete Hercegnő

Egy könnyed kis kalandozás, ha a már túl vagyunk Edgar Allan Poe és Lovecraft irodalmán. Lőrinc L. László itt Agatha Christie és Drakula sztoriját mixelte édes-véres koktéllá. Egy ódon kastélyba invitálnak néhány látogatót, méghozzá egy rejtélyes „D” nevű alak. A vendégek aztán rohamos gyorsasággal hullani kezdenek, de szerencsére akad köztük egy pipás nyomozó, aki….

Innen tudjátok. De azért olvassátok. Mert mikor adjunk a bűnös élvezeteknek, ha nem a rémület éjszakáján.

Stephen King : Éjszakai műszak

Mert nem lehet Halloween King nélkül. Az olyan lenne, mint a torta, aminek a tetején nincs vérbe mártott cseresznye. Sok Kinget lehetne felhozni ide, de én szeretem ilyenkor a novellásköteteit favorizálni. Abból is a régi jókat. Az éjszakai műszakban biztosan talál mindenki legalább egy olyan írást, ami kicsit meglibabőrözi a nyakát. King bedobja az arzenált. Mosodában trancsírozó mángorló, fűnyíróember, aki kísérlet áldozata lesz, a kukoricaföldön élő gyermeksereg, és nem utolsósorban egy kelletlen műszak éjjel, amikor a dolgozóknak rendet kell rakniuk egy olyan alagsorban, ahová egyikünk se kívánkozna. Minden novelláskötet egy doboz bonbon. Akkor jó, ha nem egyforma az ízük.

Jó olvasást, kellemes borzongást!