A Rémségek tára a Netflix horror antológiája, és már a puszta léte is örvendetes tény, de azért nézzük kissé részletesebben, hogy mit főzettek ki a rémrajongó del Toro úrral.

A 36-os Raktár. Mikor Nick a kispályás garázsraktár felvásárló olyan elhagyott lomos helységet vásárol, ami rossz titkokat rejt, akkor elszabadul a pokol. Kezdetnek elment. Igazi kis B-kategóriás gyöngyszem, nemszimpatikus főhőssel, minimális tanulsággal. A kivitelezés nem rossz. Tim Blake Nelson megfelelő választás a szerepre.  Némi hümmögés után folytatni akartam a sorozatot.

Temetői patkányok. Egy Masson nevű sírrabló a főhősünk, aki nincs tekintettel sem élőre, sem holtra. Rendszeresen fosztogat, tartanak tőle az élők és holtak. (A temetői patkányok kissé sablonos, de remek címválasztás) Szeretem, mikor klasszikus íze van a történetnek. Ez most nem merül ki annyiban, hogy kosztümösebb ez az epizód, de a rémisztegetés is olyan, mint egy jó öreg Poe novellában. Szépen díszletezve, kivitelezve. kellemesen klausztrofób, és jobb, mint az első rész.

A boncolás. Nem más teszi tiszteletét, és ragadja magához a főszerepet, mint F. Murray Abraham. Akit egy rejtélyes halálesethez hívnak. Trükkös csavaros történet keveredik ki belőle. A forgatókönyvön lehetett volna írni még egy keveset, így azt éreztem a végső „összecsapás” alatt, hogy egy hajszál választja el attól, hogy egy igazán nagy epizód kerekedjen belőle. Mindenesetre szépen megy felfelé a sorozat íve.

A külvilág. Stacey egy szürke kis hivatalnok, aki belekeveredik a sznob kolleganői társaságába, és mivel nem odavaló, a társadalmi detonáció garantált. Egészen az utolsó pillanatig kínzott a leányzó arca, a szó minden értelmében, ugyanis tudtam, hogy láttam már, de csak két nappal később jöttem, rá, hogy az Agymenőkben szerepelt. Nos. Ez az epizód nem horror, hanem inkább szatíra. Egy közepes Black Mirror epizód. Ez nem negatívum. Sőőőt…

Pickman modellje. Az első pillanattól kezdve ezt vártam. Merthogy ez egy Lovecraft novella filmfeldolgozása. És bejött. William ifjú festőművész. Munkássága során belebotlik a különc Pickmanbe, akinek a festményei súlyos pszichológiai hatást gyakorolnak arra, aki csak rájuk pillant. Azután minden sodródik a tragédia felé. Nekem ez lett a kedvencem az Antológiából. Tökéletes rémálomhatás, vízió-vízió hátán, igényesen kivitelezve.  

Álmok a boszorkányházban. Ha az ember keresi a parapszichológiát, akkor a para előbb-utóbb rátalál. A Harry Potterben befutott Rupert Grint mindent feláldozna, hogy visszakapja a gyermekkorában elvesztett testvérét, akit rejtélyes körülmények között veszített el. Belefut egy szóbeszédbe, ami egy házról szól, ahol egy boszorkány élt egykor, és… A sorozat felért a csúcspontjára. Ez is remek volt, majdnem annyira, mint az előző.

A bemutató. Egy különc milliomos művészeket toboroz a villájába, egy kokainpartira, hogy valami olyasmit mutasson nekik, amit még nem láttak, és ami megihleti azokat. Erről az egyik kedvenc könyvem jutott eszembe, Chuck Palahniuk Kísértettekje. Ez az epizód egy LSD trip. A kamerabeállítások, a szűrők is mind olyanok. Már túl vagyunk az epizód felén, de még mindig se füle, se farka az egésznek. Érdekes darab, villanásonként jó párbeszédekkel (Azt mondják mindenkinek két élete van, és a második akkor kezdődik, mikor az ember rájön, hogy csak egy van) Kissé rossz a lezárás szerintem, valamit még kellett volna okozni. De az biztos, hogy a néző azt fogja gondolni az utolsó képkockák után, hogy: „Ez meg mi a franc volt…”

A morajlás. Egy ornitológus házaspár személyes drámája. Ami idegtépő,  de közben üres és sablonos. Nemhogy nem ezt választottam volna lezáró darabnak, de be sem raktam volna az antológiába. Rossz választás, rossz szájízt hagy maga után ez a nem is rossz válogatás.

 A Rémségek tára nem taszít le senkit a trónról. Jó volt nézni, mert a régi jó Alkonyzóna, Mesék a kriptából hangulatot hozta. Kellően változatos, az epizódok változatossága miatt sosem lesz egyöntetű tapsorkán miatta. Úgy jár, mint a novelláskötetek, amikre mindenki azt mondja, hogy volt benne jó is meg nem is. Ezeknek éppen ez a célja, hogy különböző hangokat szólaltasson meg. Ezért ritka kincsek ezek.