Ez után a film után olyan nehéz volt nekiállni a bejegyzés megírásának, mint még sosem. De megígértem magamnak, hogy megcsinálom. Ez az utolsó a írókkal, írással foglalkozó sorozatomban, de már értem, hogy miért hagytam a végére.

Négy szereplőnk van. Ez legalább biztosnak látszik ebben a kavalkádban. (Vagy sem :) ) John, akinek boldog életét lenullázta egy tragédia, ezért most orchideákra vadászik a mocsárban. Susan, aki könyvet ír ennek a különös, de inkább különleges férfinak az életéről. Charlie és Donald Kaufmann testvérpáros, akik közül Charlie megkapja a feladatot, hogy forgatókönyvet írjon Susan orchidea-tolvaj című könyvéből.

Két órát néztem ezt a filmet, de nem tudnám megmondani, hogy jutunk el onnan, hogy ez a négy magának való szelíd alak éli a magányos életét, oda hogy egymásra lövöldöznek a mocsárban.

És ebben áll a Adaptáció kiválósága. Hogy nem azt akarom emlegetni, Nicolas Cage milyen jó volt még itt, és egy ikerpárt is el tud játszani. Nem hozom fel Meryl Streepet. Nem háborgok, a sztori összeszedetlenségén, hogy még a háromnegyedénél is csak vakartam az agyam, hogy mi akar ez lenni.

Inkább azt mondom, hogy a filmnek milyen remek láthatatlan transzcendentális vonulata van. Így jó lesz. Ezt ki kell emelnem. Meg azt is, hogy egy orchideát porrá őrölni, és felszívni, mint egy jó kábszit, abban van valami egyértelműen költői.

Az adaptációt nem lehet megfejteni. Nincs is rá szükség. Az egyes pillanataival kell érzelmileg rezonálni, akkor kezd el működni.

 Pár sor a filmből

"Az a legcsodálatosabb, hogy minden virág különleges kapcsolatot alakít ki az őt beporzó rovarral. Egy orchidea a formájával vonz magához egy bizonyos rovart. A párját. A lélektársát. Az semmi mást nem akar, csak párzani vele. Mikor a rovar elszáll, és egy újabb lélektárs virággal porzik, beporozza azt. Sem a virág, sem a rovar nem foghatja fel párzásuk jelentőségét. Honnan is tudhatnák, hogy az ő szerelmük az életet terjeszti? Csak teszik a dolgukat és közben valami hatalmas és csodálatos történik. Megmutatják nekünk hogy éljünk."

Az adaptáció nem való mindenkinek. Ezt ki kell jelentenem.

De ha a megtekintése után elgondolkodsz, azon, hogy párhuzamba állítható-e a rovarok virágról virágra szállása, a beporzás, azzal, ahogy az emberek alkotásai hatnak a lelkekre, akkor működik. Ha felmerül benned, hogy létezik-e egyáltalán Charlie Kaufmann testvére, vagy az csupán a sekélyesebb fele, amitől szabadulni akar, akkor is működik. Ha kérdéseid lesznek az utolsó képkockák után, akkor jó.

Az életről készült könyvből készült forgatókönyv sem lemásolja az eredetit, hanem megmutatja, mit ad át az egyik történet a másiknak. Mit visz magával. Ha el tudsz merülni a rendezetlenségében, a széteséseiben, az összekapcsolódásaiban. Akkor fantasztikus élményben lehet részed.