Vicces dolog két világ között élni.
Vagy nem az, de akkor is meg kell tanulni nevetni rajta.
Mikor kölykök voltunk, azt mondták, az a rendszer rossz. Volt okuk rá, számos. Merthogy elnyomáson alapul, mert bezár ide a belvilágába, a külvilágot meg kizárja. Nagy a fal, meg kicsi a vasfüggöny. Meg tankok, meg katonák, a megtört, megsavanyodott apák ivóklubja a sarkon, elhazudott múlt, satöbbi…
Aztán cseréltünk, hogy majd a másik jobb lesz.
Tankok helyett bankok. Jó lesz az, csak bele kell tanulni. Lássuk csak! Teljes hiteltelenségi mutató, ismertségi index, játékpiramis és piramisjáték, átverések, nepperek, kölcsönélet. Mosolygó reklámokba oltott, ne bízz senkiben életérzés. Elhazudott jövő, satöbbi…
Zdrasztvujtye! Ve loszt in Hángeri!
Micsoda szerencsések vagyunk mi. Mert nemcsak két világ között élünk, hanem mind a kettőben. Minket az tesz erőssé, hogy az életre alkalmatlan formációk minden aspektusát testközelből élvezhetjük. Ez az igazi nemzeti erő, hogy mégis élünk. A szélső oldalak között középen, ahol legnagyobb az össztűz. A mindenféle színek között… szürkén.
Az erő az, mikor sok éve akarnak elpusztítani, de még mindig itt vagyunk.
És tudunk ezen nevetni. Megtanultuk, vagy majd megtanuljuk. Mert minden nehézsége ellenére ez egy vicces dolog.
