A fiú és a lány a kerítésen ülnek az út mellett. Cigiznek, egy doboz sört passzolgatnak egymás közt, mint általában. A pihenő közben sandán nézegetik a várost, ami egyáltalán nem olyan, mint általában.

– Talán nekünk is kellene konzervet venni – mondja a lány. – Meg vizet.

Az úton fehér BMW húz el. A sofőrön fehér szájmaszk.

– Az autóhoz öltözött – vigyorogja a fiú. Ujjal mutogat a kocsi után, nehogy a lány lemaradjon a dologról.

– Meg a fagyasztót is fel kell tölteni – folytatja a lány konokul.

– Bezzeg, mikor én mondtam, kinevettél.

– Mikor mondtad?

– A rakétaválságkor. A koreai szarság idején.

– Nem emlékszem.

– Persze, hogy nem – törődik bele a fiú.

– Ez most komoly.

– Az. – A fiú az út túloldalán a bevásárlóközpont felé néz. A fémvázas bevásárlókocsik úgy sorakoznak, mintha utcahossznyi drótkígyót formáznának, ami méterenként lenyelt egy embert.

– Szerintem, most vagy soha – üti tovább a vasat a lány. – Mielőtt késő lesz, mert lerabolja polcokat a zombisereg.

– Kell még más is?

– Cigi, meg kávé.

– Oh. Ezeket a lista elejére írom. Tudod, fontossági sorrend.

– Ne szórakozz! – nevet a lány, a fiú vállába bokszol egyet, de az évődésük ma nem olyan, mint tegnap.

– Nem szórakozok.

A bolt előtti sorban közepes méretű verekedés tör ki. Legfeljebb öten csépelik egymást. Valaki be akart állni a sor elejére.

– Máris? – a fiú az órájára pillant. – Ma korábban kezdik.

A bolt rácsa úgy húzódik fel, mint egy vicsorgó pofa ínye.

A srác felhajtja a gallérját, zsebébe túr apróért.

– Elindulok a háborúba. Ha nem jönnék vissza, majd vigyél virágot a…

– Olyan hülye vagy! Tésztát is hozzál!

A fiú eltávolodik pár lépésre, majd megáll, tétovázik, visszaszól a háta mögött.

– Tudod milyen ez? Mintha egy rohadt világvége filmbe keveredtünk volna. Amit már ezerszer láttunk, de soha nem hittük, hogy valójában megtörténik. És most mégis. Nem is tudom. Jobb lett volna egy idegen inváziós, vagy aszteroidás. De ez? Baromi kínos lesz így végezni.

– Ne izgulj! – kiabálja utána a lány. – A mi filmünknek mi vagyunk a főszereplői. Azok pedig általában túlélik.

– Reméljük – mondja a fiú félhangosan. Nem fordul vissza, hogy megnézze, szerelme arcán magabiztosságot, vagy kételyt lát.

Csak beáll a sor végére.