Amerikai Pszicho
Botránykönyv. A maga korának egyik legnagyobb pukkanása. Az egyszeri olvasó – vagy néző, ha a filmet került előbb véres terítékre – azt hinné, hogy ez egy sorozatgyilkos története. Ez persze igaz, de nem ezen van a hangsúly. Az Amerikai pszicho egy látlelete annak a személyiségnek, akik külsőségekben tocsog, az Armani öltönytől a drága Swarowski óráig. Ismer minden popkult lemezt, az ivóvizének decije többe kerül, mint egy középosztálybeli család havi költsége. Olyané, akinek kulcsfontosságú, hogy a névjegykártyájának színe csont fehér, vagy alabástrom. Aki dührohamot kap, ha a város legdrágább éttermébe nem tud asztalt foglalni. Ja és olykor megöl valakit. Édenkertünk szép almája, aki belülről rohad. Nézz körül. Látni fogsz magad mellett is ilyet.
Az angyali játszma
Carloz Ruiz Zafón szép meséje. David Martín egy fiatal író, aki pályájának kezdeti sikerei és kezdeti nehézségei közt evickél. Karrierjének nehézségei mellett viszonzatlan szerelem is nehezíti a sorsát. Azután felbukkan egy rejtélyes fickó, aki – ahogy az lenni szokott – visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki. Nem véres, inkább szép. Mégis, miközben Barcelona utcáit járjuk, és belátogatunk az Elfeledett Könyvek temetőjét,
Christine
Idén sem voltam elég bátor. Nem mertem Kinget kihagyni a listáról. Viszont a korábbi években még nem értekeztem az egyik legkiemelkedőbb darabjáról Christinről. Tudjátok…amikor az autó gyilkol. Viszont, ahogy a jobb King könyveknél, itt is igaz, hogy a kocsi, történetesen egy 1958-as Plymouth Fury, csak eszköz. Egy allegória, hogy az író megénekeljen egy sokkal rohadtabb dolgot, mint a gyilkos autó. Arnie Cunningham és vele együtt minden tinédzser pusztító lázadásának története. Aki nem akar többé szüleinek engedelmeskedni, aki kiközösítenek az iskolában, akinek a szerelmi szála sem pont úgy alakul, ahogy egy tizenéves elvárná. Mikor az öntudatra kelt szabadságvágy elsöpör minden mást. Mindez gerjeszti azt a belülről emésztő dühöt, azt a tüzet, ami alakot ölt egy Fury karosszériájában. Csak első blikkre olcsó ijesztgetés, a színfalak mögé pillantva ez súlyos irodalom.
Mesék, amik rosszul végződtek
Csáth Gézát valamiféle misztikum övezi. Szeretek rá úgy gondolni, mintha ő lenne a magyarok Edgar Allan Poe-ja. Tény, hogy témaválasztásában, hangulataiban akad hasonlóság. Meséi ugyanakkor nemcsak bizarrak, de valamiképpen meghatók, szívbemarkolók is. A címben említett novelláskötet tartalmazza az Apa és Fiút, ami alig pár mondat, ami nem rémtörténet, inkább groteszk dráma. Csáth Géza attól jó, hogy érezni benne a magyarságát. Biztosan éreztétek ti is azt, mikor tudjuk, hogy ezt a dolgot más nép nem tudta volna megcsinálni a világon. Nekem az apa és fiú után ilyen érzetem volt. Nem feltétlenül rémtörténet, inkább groteszk dráma.
Locke & Key
Mert kell egy képregény is. Természetesen tudom, hogy létezik a Netflix sorozat, de tessék venni a fáradságot ( na meg a képregény), és olvasni.
„Alább a tízéves kisnagylányom sorai”
A főszereplőinket, két fiúgyermek, és lánytestvérük, súlyos traumával szembesítette az élet. Elvesztették apjukat. A kaland akkor kezdődik, mikor átköltöztek az apjuk régi házába. Kiderül, hogy a ház tele van mágikus kulcsokkal. Ezek a kulcsok aztán vagy segítenek a gyerekeknek, vagy bajba sodorják őket. Életük ettől kezdve kész felfordulás, amibe belekeveredik pár barát segítségnek, majd végül anyjuk is. Meg kell küzdeniük démonokkal, szörnyekkel, szellemekkel. A kulcsokat fegyverként használva kellet legyőzniük őket. A történet minden mágikus dologgal újabbat fordul, ahogy a kulcs a zárban. Olvassátok. Jó szórakozást.
