A félelem kora. Van ilyen is. Miért is ne? Ha volt már kőkorszak, meg űrkorszak, ezt is ki kell próbálni. Finom újfajta félelmek. Valós és koholt félelem. Isten legyen a talpán, aki kiválogatja.

Azután itt van mindjárt a globális félelem. Most főztük le. Alig fél évszázados. Még forró! Az egyednek immár nemcsak a saját pusztulása miatt kell aggódnia, de a faj kihalása miatt is. Persze nem mindenkinek, csak a félelemre ínyenceknek.

Fajt pusztítani gombnyomás kérdése. Tudod, mint reggel a kávégépnél.

Van hozzá tévécsatorna. Vallásokból, csodafegyverekből tálalt esti hírek.

Zsigeri, és depresszív rettegés. Úgy telepszik ránk, mint egy lemoshatatlan vékony olajréteg a fegyvereinken.

De hát oda se neki! Majd növesztünk vastagabb pszichét. A jó öreg közönyből. Másból még sajnos nem lehet, mert a félelmekből ki tudtunk eszelni újat, az emberi elmét viszont csak a csont, meg a közöny védi. Bár azokon átmegy a golyó is, meg a lánctalp. A maghasadt részecske meg mint a kés a vajon. De ezzel most ne törődj!

Ne félj!

Nem lesznek tankok az utcádban. A statárium csak egy rockzenekar, vagy egy youtube csatorna neve lehet.

Nyugi!

Nem jön majd behívó. Nem jönnek érted, vagy a családodért egyik éjjel.

Mosolyogj! Úgyse lesz baj. Tervezz a holnappal, neveld a gyereket, kösd le a pénzed a bankban. Ne szorítsd össze a fogad! Nem fog fájni!

Ne hunyorogj! Az a fényes az égen nem atomvillanás, csak a kelő Nap. Tele lehetőségekkel.

Bármi megtörténhet.

Még az is, hogy egyszer majd békét kötünk.

Meg hogy félelem nélkül élünk.

Ugye?