Minden elmondatott már? Minden történetünk visszaköszön ezer másikban? Igaz is, meg nem is. A sztoritípusokat számba vevő sorozatunk következő darabja a transzformáció, vagy szebb magyarsággal: a belső változás.
Sztoritípusok – 4. Belső változás
A felnőtté válás típushoz hasonlóan ez is az ember belső változására fókuszál, viszont azzal a különbséggel, hogy nem a gyermek-felnőtt átmenet problémáira teszi a hangsúlyt, hanem inkább a felnőttkor változásaira.
A történet azon az alapokon nyugszik, hogy a főszereplőnek el kell viselnie egy életkrízist, ami kizökkenti őket a korábbi életéből.
Néhány klasszikus krízis: Háború vagy harc; válás, esetleg más családi bonyodalmak; erőszakos cselekedettel szembesülés; haláleset egy szertett személynél; bármi új tudás megtapasztalása.
A szerkezet:
- fázis: Egy incidens, ami változást hoz a főhősünk életébe. Mielőtt bekövetkezne, az írónak meg kell ismertetnie az olvasóval a főszereplő változás előtti személyiségét.
Azután jöhet a törés. Új és kemény leckéket kell a főszereplőnknek megtanulnia, döntéseket hoznia, olyan dolgokat látni, amelyeknek létezéséről korábban nem tudott.
- fázis: Az átalakulást kiváltó esemény hatását kell részletesen bemutatni. Felbukkanhatnak végre a karakter olyan személyiségjegyei, amik eddig rejtve maradtak.
- fázis: Következhetnek a személyiségváltozás fejezetei. Ezeket leggyakrabban újabb kríziseken, traumákon keresztül kell bemutatni. A megtanult leckék gyakran nem azok, amiknek a főhős először látja őket. Sőt, számos esetben rejtve maradnak, vagy váratlanul következnek be. Az illúzió szertefoszlik, a valóság szétrombolja a fantáziát.
A történet általában azzal záródik, hogy protagonistánk megérti a problémát, és ezáltal az életet is. Mássá válik, megtörténik az értékrendi eltolódás, a személyiség-transzformáció.
Ez a sztoritípus különösen fontos. Ha nem is önmagában belső transzformációs regényt írunk, a legtöbb más sztoritípus is operál a szereplő változásával. A modern olvasói igények elvárják ezt. Talán csak a kalandregény és néhány más altípus lehet kivétel.
Néhány tipikus megjelenés:
Az önző, énközpontú fickó (vagy hölgy) megtanulja, hogy másokat helyezzen maga elé. A nő (vagy férfi), aki pénzért házasodott meggondolja magát, és szerelemből újraházasodik. A törtető karrierista, hajlandó visszalépni, hogy többet legyen a családjával. A megkeseredett öreg fickó összebarátkozik egy fiatalemberrel, és beengedi az életébe. Az Ezeréves Sólyom független pilótája csapatjátékos lesz egy jó ügy érdekében.
Szeretjük ha a karakter változik. Arra a változásra emlékeztet minket, mikor mi, az olvasók is változtunk. Azt a szomorú de mégis felszabadító időszakot éljük újra, mikor elhagyunk egy régi utat, és rálépünk egy újra. Megkezdjük az utazás új szakaszát, ahol új értékek, nehézségek, örömök várnak.
A változás azonban kétélű dolog. A pozitív, happy endre hajtó könyvek szereplői előnyükre változnak, tökéletesednek, jobb emberek lesznek.
Úgy illik, hogy másik végletről is ejtsünk szót. A tragikus hősökről. A szerkesztők óvva intik a kezdő írót a tragédiáktól, mert rettegnek a rossz eladásoktól. Számos esetben született már klasszikus. Gondoljunk csak a Legyek ura gyerekszereplői közül a rossz útra tértekre. Orwell 1984 – című regényének főszereplőjére, Winstonra, akit megtörtek, és megtanulta szeretni a Nagy testvért, vagy Anakin Skywalkerre, aki engedett a sötét oldal delejes csábításának. Nem utolsó sorban ott van Gollam/Szméagol, akit szintén gonosszá tettek a vágyai.
A belső változás típusú történetekben természetesen sok pszichológiai potenciál van, és mint korábban írtam, a legtöbb más történettípusban is gyakran használt beépülő elem. Nagyon kevés olyan szereplő van, akinek elnézzük, hogy ne változzon. Nekik legalább Forest Gumpnak, vagy Indiana Jonesnak kell lennie.
Példák a világirodalomból: Joseph Heller: A 22-es csapdája. Robert Louis Stevenson. Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Jó olvasást, jó írást, jó változást!
