Grafikai pályázatot hirdetett a MAGYAR H. P. LOVECRAFT TÁRSASÁG ÉS A MEMENTO MORI EGYESÜLET. A pályázat témája a Természetfeletti Rettenet az Irodalomban. Ezekről beszélgettem Tomasics Józseffel.
Mondanál néhány szót először a MAGYAR H. P. LOVECRAFT TÁRSASÁGról? Mióta léteztek, mivel
foglalkoztok?
Az egyesület létrehozásának az ötlete még 2016-ban fogalmazódott meg bennem. Akkor már a hazai
lovecraftiánus közösség kezdett magára találni, és látszott, hogy ha szeretnénk fenntartani a
folyamatos fejlődést, akkor szükség lesz egy olyan, szervezetten működő egyesületre, amely
működési formájából adódóan szélesebb körben tudja képviselni a közösséget. Végül, közel egy éves
előkészítés és bejegyzési huzavona után 2017. augusztus 9-én hivatalosan is megalakult a Magyar H.
P. Lovecraft Társaság (MHPLT) kulturális egyesület.
Az MHPLT elsőleges célja H. P. Lovecraft munkásságának megismertetése, népszerűsítése, terjesztése
annak érdekében, hogy a magyar köztudatban letisztult és reális kép alakuljon ki személyiségéről,
életéről, irodalmi és szakmai munkásságáról, a világirodalomban betöltött pozíciójáról.
Az egyesület munkája sokrétű, számos projekt fut párhuzamosan. Elindítottuk a Lovecraft F.A.Q.-t,
amelyben tévhiteket oszlatjuk el életével és munkásságával kapcsolatban, fordítás alatt van
levelezésének egy töredéke – a teljes levelezését képtelenség lenne lefordítani, hiszen élet során
több mint 70 000 levelet írt -, ugyancsak fordítás alatt van egy életrajzi kötet, készülünk online
enciklopédiával, van interaktív biográfiánk, rendszeresen szervezünk nyereményjátékokat; jelenleg
éppen tart a #HPL130 nevű kaland. végül pedig 2019-ben megrendeztük az I. Országos H. P. Lovecraft
Találkozót. Ez volt az első olyan egésznapos találkozó, amely kifejezetten Lovecraftról szólt, és azt
hiszem, kijelenthetem, hogy elképesztő sikeres volt a rendezvény. Az OHPLT-t minden évben meg
fogjuk rendezni, amennyiben nem szólnak közbe a Nagy Öregek, a 2020-as találkozót a koronavírus-
járvány miatt kénytelenek voltunk 2021-re halasztani.
Sok pályamű érkezett? Milyen volt a felhozatal?
A magyarországi Lovecraft közösség relatív kicsi - talán ebből is adódik, hogy példaértékűen
összetartó -, éppen ezért minket is meglepett, hogy kilenc elképesztően tehetséges alkotó műveit
tudtuk kiállítani. Egy pályázó több alkotást is küldhetett, így végül majdnem gondban voltunk a
helyszínen, hogy mindegyik képnek megtaláljuk a megfelelő helyet, de végül sikerült, és így igazi
lovecrafti hangulat tölti meg a kiállításnak helyszínt biztosító Macskát.
A felhozatal pedig… Mindenkinek szívből tudom ajánlani, hogy személyesen is látogasson el a
kávézóba, hiszen a kiállítás október 6-ig még megtekinthető a Macskában (Budapest, Bérkocsis utca
23.). Ráadásul a kiállítás után az alkotások egy része árverésre kerül, a befolyó összeggel pedig a
licitálók az MHPLT és a Memento Mori Egyesület munkáját támogathatják.
Digitális és klasszikus festékkel készített művek is érkeztek? Mi volt az arány?
Erre a kérdésre pontosan nem tudok választ adni, mivel én nem voltam ott a megnyitón a
pályaműveket pedig hozzánk, és az MM-hez is küldték az alkotók. Szóval ez a kérdés igazából
szerintem kimaradhat.
Te mikor ismerkedtél meg Lovecraft munkásságával, és szerinted ő miért kuriózum a műfajban?
Nálam ez egy kétlépcsős folyamat volt. Még középiskolás éveim alatt került elém a Valhalla kiadó
Cthulhu hívása kötete, de akkor nemigazán fogott meg a lovecrafti rettenet; akkoriban a fantasy volt
nálam a zsáner. Kellett hozzá jó pár év mire ismét előkerült – az már a Szukits-féle kötet volt -, és
akkor már azonnal maga alá temetett a rettenet. Onnét pedig már nem volt megállás, weird
irodalom, klasszikus rémirodalom… örök szerelemnek tűnik. Az én példámból is látszik, hogy ha
valakit Lovecraft művészete elsőre nem talál meg, koránt sem biztos, hogy ez később nem történik
meg. Mindenképpen úgy gondolom – ahogy Lovecraft is vallotta a rémirodalomról -, hogy a művek
valódi tartalmának átéléséhez kell egy bizonyos affinitás; időt kell hagyni, hogy a történet, a
mögöttes tartalom kiteljesedjen az olvasóban. Nyilván ez mindenkinél máskor és más módon bukkan
fel, azonban azt vallom, hogy ha elsőre nem is bejövős Lovecraft, mindenképpen érdemes
megismételni a próbát.
Nem kell feltétlenül Cthulhu-val, vagy az Őrület hegyeivel kezdeni, sőt! Az MHPLT oldalán van egy
novellaajánló rész kezdők számára, ezt mindenkinek érdemes átböngésznie, aki frissen ugrana fejest
a kozmikus rettenet irodalmába.
Lovecraft művészete – akárcsak személyisége – végtelenül összetett, élete során sokat változott,
fejlődött. Számos olyan szerző volt életében, kiknek művei nagy hatást gyakoroltak rá – Pope, Young,
Johnson, Fiske, Thomson, Frazer, később persze Dunsany, Machen, Blackwood, M. R. James stb. -, és
voltak olyan szakaszai munkásságának, melyekben érezhető ezen szerzők hatása. A 18. századi
irodalom antik világa alapozta meg irodalmi érdeklődését, innét indult pályafutása, melyben voltak
hosszabb, rövidebb kitérők, szünetek. Ez egy elképesztően összetett folyamat, melyhez nagyban
hozzájárultak az életében bekövetkezett változások, egészségi állapota, és legfőképp formálódó
filozófiai nézetei, melyre irodalmi munkássága épült. Ez a filozófiai gondolat, a kozmicizmus, egyszere
metafizikai, etikai és esztétikai álláspont. Lovecraft úgy gondolta, hogy az emberiség — valószínűleg
— egyedül van az univerzumban, legalábbis nincs arra mód, hogy kapcsolatba lépjünk
földönkívüliekkel. Szakított az egyénközpontú irodalmi felfogással, azzal, hogy ármánykodó
istenségek garázdálkodnak a mélyűr legsötétebb sarkaiban, minden és mindenki a mi vesztünket
akarja okozni; nullára redukálta az emberiség jelentőségét művészetében.
Miért vonzzák az embereket a rémtörténetek?
Ezzel kapcsolatban egyesületünk alapítótagját, Dr. Szabó István Zoltánt, a Próza Nostra
blog főszerkesztőjét idézném az Azonnali.hu cikkéből:
https://azonnali.hu/cikk/20180622_fekete-csapok-a-kodos-erdo-melyerol-miert-szeretunk-rettegni
Az idézet innét származik.
„Azért is szeretjük a horrort, mert kontrollált, veszélytelen körülmények között félhetünk.
Tulajdonképpen domesztikáljuk egy időre a saját félelmünket, miközben valamilyen módon mégis
csak megéljük, de a fikció rendkívül nagy biztonságot adó távolságából.”
Egy időre képesek vagyunk kiszakadni a való világból, és a hétköznapok félelmeit olyanokra cseréljük,
melyeket különösebb áldozat nélkül tudunk megélni. Lovecraft rémirodalmában azonban ez nem
ennyire egyszerű, hiszen művészetében a tudás, a felismerés, maga a tapasztalat a rettenet forrása,
nem pedig annak a tárgya. Jelentőségünk eltörpül az univerzum végtelenjéhez képest térben és
időben egyaránt, és ebből a mennyiségi jelentéktelenségből következik minőségi jelentéktelenségünk
is, ami a kozmicizmus vezérgondolata. Ez a filozófia munkásságának alappilére, amely a jelentős
átalakuláson átment horrorirodalomhoz képest még mindig időtálló felfogás. Ebből adódóan a
klasszikus rémirodalom még ennyi év után is képes újat mutatni. Ismeretlen területre kalauzolja az
olvasót, aki, ha rendelkeznek a már említett affinitással, képes lesz átértékelni az emberiségről vallott
nézeteit. Ez a fajta felismerés pedig igazán egyedülálló „élményt” nyújt.
Linkek:
