Ezek nem mindegyike díjnyertes, vagy Pulitzer-várományos. Inkább csak az én személyes kedvenceim!

Lássuk csak: 

Philip José Farmer A Bestia képmása, Fenevadak: A könyv, ami nem tetszik talán senkinek rajtam kívül. Nekem viszont nagyon. Kissé noir-os hangulattal nyit, ahol Los Angeles fuldoklik a szmogban, mikor Childe detektív egy kollégája halálát nyomozza, akinek .. khm… leharapták a nemesebb szervét. Aztán olyan bizarr, groteszk szexuális abberáció jön, amit még nem olvastál sehol.

Stephen King: Kedvencek temetője. Én már nem akarok bohócokról írni, mert Pennywise-ról szól elég poszt mostanság. Helyette egy másik King klasszikust ajánlanék, a szintén világhírű Kedvencek temetőjét. Ez az egyik legjobb megregényesítése annak a pillanatnak, mikor az ember nemcsak a saját, de szerettei halálával kell szembenézzen. Sötét mestermű, elhagyott temetőkkel, visszatérő macskával. Az átlagember, aki szembe kell nézzen az elmúlás rémével, egy orvos, akinek mindez hivatásából, kellene fakadjon. Az hogy még ő sem képes elfogadni a végtelen sötétet az út végén, az minimum zseniális húzás. A Kedvencek temetője nemcsak hidegrázós, hanem szívfacsaró is.

 Dan Simmons: Hyperion a pap története: Simmons Hyperionja mindig az éjjeliszekrényemen van. Egy gigantikus scifi eposz, és aki olvasta, az tudja, hogy az első fele olyan, mint egy novellafüzér. Több kisebb sztori, amelyek önmagukban is nagyszerűek, de ezek közül most csak a pap történetét emelném ki. Hoyt atya egy olyan törzset tanulmányos, aki egy távoli bolygón él. A törzs létszáma állandó, ritkán van itt haláleset és születés. Aztán rájön, hogy a kereszt alakú beágyazódás a törzsiek testébe fontos jelentéssel bír. Ha létezik olyan műfaj, hogy katolikus-scifi-horror, akkor a Hyperionban a tiszteletes története mindenképp az.

 Leslie L Lawrence: - A vérfarkas éjszakája. Gyerekkorom első borzongása. Emlékszem az osztrák havasokon álló magányos hotel hangulatára, a fenevad üvöltésére, ami visszhangzik a fenyők közt. Életemben először olvastam hajnalig, egyfelől azért, mert lebilincselt a sztori, másrészt pedig nem mertem lekapcsolni az éjjelilámpát. :)

 H. P. Lovecraft: - Árnyék Insmouth fölött. Lovecraft mesternek bármely novellája felemlegethető lenne. Nem könnyű olvasmányok, olyan lényekről, akik világűr távoli peremérő, vagy az idők sötét mélyéről jönnek, hogy az egyszerű földlakót az őrületbe kergessék, mielőtt megcsámcsogják. Azóta sem sikerült szembesíteni senkiek úgy az olvasót a ténynel, hogy mikor kipillanthatunk majd a jó öreg Föld határain túlra, akkor jó eséllyel megbomlik majd az elménk. Mert amit ott látunk, az felfoghatatlan lesz.

William Peter Blatty Ördögűző. – Regan a fiatal lány testét megszállja valami, Karras atya pedig megvívja a maga harcát a gonosszal, a lány lelkéért. Aztán sugárban hányás, meg hátracsavarodó fej. Az ördögűző szerintem arról szól, hogy milyen könnyen kiáltunk Ördögöt, ha gonoszságot látunk a világban, de ha jót látunk, akkor csak legyintünk, és kiáltunk Istent. Borzalmas és nemes küzdelem egy olyan rémmel, aki belülről támad, nem tudsz az ökleiddel küzdeni ellene.