A nagy illúzió személyes kaland. A személyessége miatt lett közkedvelt. Nem akar távolságot tartani, inkább az olvasó fejébe próbál bemászni, némi rendrakás, és egy kis „hello haver, rég nem találkoztunk” életérzés kieszközölésére.

Mindig is akartam egy olyan története, ami a túlvilágon játszódik. Persze nem valami kénszagú lángokban úszó ördögpatás képzelgést. Az én túlvilágom könnyedebb, amolyan kalandozás a régi emlékeinkben, a régi haverokkal, szerelmekkel. Egy jó délután a kedvenc slágereinkkel, és olyan szép képekkel, amit egy élet alatt gyújt a fejének albumába az ember.

Az illúzió hőse egy Tom Pastor nevű festő. Egy amolyan „meg nem értett”, művészember. Aki ráadásul kedveli a tudatmódosítókat, nemcsak a művészete miatt, hanem nem éppen sikeres karrierje, és hasonló lejtmenetbe került magánélete miatt. Ennek egyenes következménye, a halála, és már meg is érkeztünk az első oldalra, hogy megismerjük a életét, a világát, amit az ő különleges szemén keresztül láthatunk. Tomnak dolga van a túlvilágon. Rendbe kell tennie azokat a dolgait, amire életében már nem volt lehetőség.

Az első mondat, amit tudtam erről a történetről a megírás előtt az ez volt: "Ha elfelednek, meghalsz." Egy sírfelirat elferdített változata. Én fel akartam oldani ezt a temetői szomorúságot, áthúzni a végső elválás fájdalmát, és olyan történetet írni, ami kineveti a halált. Ebből született a bukott festő, Tom Pastor története. Egy túlvilági utazásé, ami kellően örült, és eleven, ahhoz, hogy elűzze a sötét árnyakat.

A nagy illúzió azonban nemcsak Tom története, hanem egy kicsit mindannyiunké, akik emlékekbe költözünk, szeretteket gyűjtünk életünk során, hogy mikor mennünk kell, minél több részünk maradjon itt, és éljen tovább.

Talán az egész illúzió, talán valóság, a történet végén ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Itt is kapható:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/a-nagy-illuzio

Jó olvasást, jó utazást!

Benyák Zoltán