Dean Koontz : Névtelen – Hat történet
Amerikában nagy változások vannak a könyvszakmában. A régi módszerek egy része elhal, és újak nyílnak helyettük. Dean Koontz ezen alkalmat megragadva közölt egy exkluzív részletet az Entertainment Weekly-vel a kedvenc amnéziás bérgyilkosáról szóló történetfolyamból, amelynek címe: A névtelen: hat történet.
Lássuk hát:
„Az ég kék, mint egy gyerekszoba fala, az új nap ártatlan fényű, mikor a busz féke füttyszóval ébreszti Névtelent. Megérkezik a texasi Worsteadbe, hogy megcsinálja a balhét, Júniusak ezen a péntekén.
A busz hamarosan már robog is tovább Houstonba, miután letudta, ezt a kis megállót az útvonalán.
Végigmegy az ülések közti folyosón. Csak a kis táskája van nála, amit nem állt szándékában a csomagtérbe rakni.
Csomag a kézben, lelép a buszról. Ő az egyetlen leszálló a 11546 lélekszámú Worsteadnél.
Egy fiatal spanyol pár várakozik a felszállásra. A férfi vékony, és energikus. A nő terhes, kissé megviselt. Talán az élet áldozatai, talán a megváltó szülei. Az élet csupa lehetőség, bár néhány dolog valószínűbb, mint mások.
A kopár, poros utcát két és háromemeletes épületek állják körül. Mészkőből, homoktéglából, még azokból az időkből, mikor pisztolyhősök és marhatolvajok lógtak itt.
Az idő meleg, de később még lehet fojtogató.
Az utas lepillant az iPhonejára, és egy új üzenetet lát rajta. Mint általában, ez is Ace Diamondtól jött az üzenet, aki az ő nomád életét segíti. Névtelen azt sem tudta, hogy Ace férfi vagy nő.
Az üzentben csal ennyi áll: ALEX HURKOS, KÉK SZALAG MOTEL.
A Kék Szalag jól látható buszmegállóból. Nem nagy távolság, gyalog sem.
Alex Hurkos, a célszemély. Leglább van neve. Névtelen irigyli kissé. Ő nem emlékezett a nevére.
Igazság szerint semmire sem emlékezett, kivéve az utolsó két évét. Úgy tudta – vagy inkább a hitte megfelelőbb szóválasztás – hogy az amnéziája nem csupán orvosi eredetű, de valamelyest az ő választása is.
Jelenleg Ben Sheperdnek nevezte magát. A magazinban olvasta a nevet, amit egy korábbi utas felejtett a buszon. Egy rendőrkutyáról írtak benne, ami erre a névre hallgatott. Az állat elvesztette egy lábát egy rajtaütésben, és a kezelés után nem vonult vissza. Ben, a hős kutya.
A Kék Szalagban nem kellett igazolványt mutasson, mert Ace Diamond intézte a foglalást és a fizetést. Névtelennek nem volt hitelkártyája. Ritkán volt nála bármiféle azonosító, még álnévre szóló sem.
A recepciós, Roxanne Cortez kellemes napon kíván, rákacsint, ő pedig viszonozza a kacsintást.
A szoba tágas, tiszta, komfortos. Névtelen nem visel kesztyűt, és nem törődik azzal, hogy áttörölgesse a holmikat, amihez hozzáér. Nincs ujjlenyomata. Eltávolították néhány beavatkozással. Egy kis sav, némi lézeres kezelés. Erre az emlékre az agyának egy nyugodt sarkában talált rá.
A szekrényben két farmer, két póló. Nem az ő mérete, annál sokkal kisebb, de ez nem számít.
Worsteadben töltött ideje alatt, ugyanazt a sportdzsekit fogja viselni, a pólót, és nadrágot, ami rajta van. Ha minden jól megy, akkor a munkájának vége, mielőtt lemegy a nap. Azután már újra úton lesz.
A fürdőszobából is csak a fogkefére és a fogkrémre lesz szüksége. A többi puszta hivalkodás.
Az éjjeliszekrényben slusszkulcs, rajta matrica a rendszámtáblával, okostelefon azokkal a funkciókkal, amelyek szükségesek lehetnek ehhez a munkához, továbbá egy rádiójel zavaró.
Nem tudta, ki fizet ezért az egészért. Mostanra túljutott a kíváncsiságon, a válaszok keresésén. Tovább megértette, jobb úgy, ha nem tud dolgokat. Elmúlt a megvilágosodás vágya.
Egy keveset aludt a buszon, ezzel a háromórás pihenéssel felkészítette magát arra, ami előtte áll. Pontosan tudta szabályozni, hogy mikor aludjon el, és mikor ébredjen.
Hosszú zuhany után visszavette a ruháit, kinyitotta a kis fehér táskáját. Egyéb holmik között egy zipzáras tasakban negyvenezer dollár lapult, százasokban és húszasokban.
A táskában egy Galco hónaljtok a pisztolynak. Szoros, de kényelmes.
A fegyver egy Springfield Armory TRP-Pro .45ACP. Öthüvelykes csővel. Hét tartalék tár, hangtompító.
Pisztollyal a tokban, felveszi a sportdzsekijét, az egyik zsebbe tartaléktárat rak, a rádiózavarót a másikba. Becsukja a táskát, és a szekrénybe dobja.
Elhagyja a szobát, a NE ZAVARJANAK jelzést az ajtóra akasztja.
A szoba előtt egy Ford parkol, ugyanazzal a rendszámmal, amit a slusszkulcson látott. A negyvenezer dolláros tasakot a csomagtartóba teszi, majd bezárja a kocsit.
A motelhez tartozó kávézóba megy, ablakhoz szóló asztalt kér, kissé megkésett ebédet rendel.
Jó kilátása van az utcára. Néhány felhő takarja a napot, a talajszinten még kellemes az idő, de odafent már szél kuszálja a felhőket. Az épületeken átsuhanó felhőarcok, az árnyékok sárkányokat formáznak, mintha Texas magában hordozna valamit Tolkien képzeletéből.
Ez a világ csodálatosan szép, és mélységesen rejtelmes, amit ő nagyon nagyra becsül. Ez a szépség éppúgy formálja az embert, mint a tapasztalatai. Egyes agyturkászok azt állítják, hogy ember, akit megfosztottak a múltjától, az szükségszerűen lelki nyomorék is, mert mind emlékekből állunk. Ugyanakkor ez a végtelen világ több titokba van csomagolva, mint Névtelen. A világ és ő éppúgy rejtélyesek, és ebben van valami ünnepélyesség.”
Koonzt hat történetes csomagja megvásárolható az Amazonon.
Forrás: https://ew.com/books/2019/11/11/dean-koontz-nameless-excerpt/
