Más lett a világunk. Tele van ellentmondással, mert mi szeretünk a saját józan eszünk ellen cselekedni. Többen élünk a bolygón, mégis nagyobb a távolság közöttünk. A legmodernebb korba értünk, miközben középkori járványokhoz hasonlóak söpörnek végig a Földünkön. Azt állítjuk, hogy felvilágosultak vagyunk, és a humánum eddigi legmagasabb szintjére jutottunk, miközben háborúkban öljük egymást halomra.

Terrorizmus, népvándorlás, félelem, gyanakvás. Az utókor majd ezeket a hashtageket akassza ránk.

A múlt eközben megszépül, a letűnt napok bearanyozódnak.

Egy új korszak kezdődött, és mindannyian máshogy éljük meg a változást.

Benyák Zoltán egy fantasztikus regényfolyamban örökítette meg a korszakváltás fájdalmát és örömét. A történet a Requiem címre hallgat.

Nem puszta kordokumentummal találkozhat az olvasó. A World Trade Center ledőlése, az Internet robbanása ott vannak a régi hírekben, aki erre kíváncsi, nézzen utána. Benyák Zoltán megfogta a korszakunkat, és átgyúrta egy izgalmas thriller regényfolyammá, összesűrítette az évtizedeket egyetlen esztendőbe, a világot egyetlen városba.

A helyszínünk Paradiso városkája, valahol Európa mellett egy szigeten. Az év 1999, nyakunkon az ezredforduló. Bájos, otthonos miliőbe költözhetünk, amit lassan kebelez be egy nyugtalan atmoszféra, egy baljós hangulat.

A feszültség akkor ébred fel igazán, mikor Paradisoba afféle szelíd motorosok érkeznek, a városban élő régi harcostársuk hívására. A vad lovasok vezére egyfajta sámánszerű figura, így sejtjük, hogy nem véletlen ez a csapattoborzás. A motorosok érkeztét persze nem mindenki nézi jószemmel, a város rendőrbiztosa sem, így Paradiso békés levegője hamarosan puskaporszagú lesz.

A másik vonalon egy tinédzserlány nehéz sorsába leshetünk bele, aki egy rossz éjszakán megszökik börtönné váló otthonából, és a város fölötti erdőben élő nagyanyjához kerül. A nagyanyó egyrészről húsbavágóan realista világszemlélettel bír, másfelől féllábbal a természetfeletti világban jár, és ebbe belevonja a leányzót is.

Ha ez a felállás nem lenne elég, a harmadik szereplőnk egy igazi különc. Egy pestisálarcos, aki a város éjszakai utcáját járja, jámbor pszichopata módjára újságkivágásokat ragaszt a maszkjára, és egy ellopott festmény nyomába ered. A doktorunk nemcsak nyomozó és bűnüldöző, de akárcsak egy jó orvos, ő veszi észre először, hogy betegével valami nincs rendben, és Paradisoban nagy dolgok készülnek.   

Benyák Zoltán azonban nem kizárólag a főszereplőkre helyezi a hangsúlyt, a város egyszerű polgárai is apró epizódszerepeket kapnak, majd rendre vissza-visszatérnek. Paradiso egy eleven várossá válik a Requiem lapjain, mi pedig ott élünk a történetben. Végiggondolhatjuk, hogy mi veszett oda a múlt évezred szépségéből, és mi az, ami ránkszakadt a korban, amiben élünk.

A Requiem nem csak egy egyszerű regény. Mire a lángok felcsapnak Paradiso utcáin, nekünk is el kell döntenünk, a most kezdődő útra mit pakolunk be, miféle dolgokat viszünk magunkkal a jövőbe.

Támogasd a magyar írókat, kiadókat, rendeld meg ezt a történetet itt:Benyák Zoltán: Requiem 1.: Egy különös tavasz emlékezete puhafedeles regény (fumax.hu)