Stephen King 1947-ben született az Egyesül Államok Maine államában. Első regénye, Carrie 1974-ben került a boltokba, azóta King közel fél évszázadot töltött el szörnyeket, hősöket, a kisvárosi amerika légkörét megörökítő kötetekkel. Szereplői menekültek már gyilkos bohócoktól, rémísztő autóktól, lelketlen politikusoktól.

Olyan híres köteteket tett le az asztalra, mint a Végítélet, a Holtsáv és a Kedvencek temetője. Legutóbbi könyve az Institute, egy diktatúra koncentrációs táborában zajlik, ahová különleges képességű gyerekeket zártak.

A Carrie a Watergate-botrány és Vietnám korában íródott. Amerika rémesebb, vagy jobb hely lett azóta?

A világ egy rémes hely. Egy kísértetházban ragadtunk mind, vagy szellemvonaton, ha ez a hasonlat jobban tetszik. Egy életre idezártak minket. A rémek jönnek és mennek, és mindenki szereti a képzelt szörnyetegeket, mert ha őket legyőzzük, akkor talán a valóságosakkal is sikerülhet.

Az Institute gyermek-koncentrációs tábora a modern kori tényeket is felhasználja. Mennyiben hatott Trump bevándorlási politikája a könyvre?

Trump intézkedései nem hatottak a könyvre, mert ez még azelőtt iródott, mielőtt ez az inkompetens elnököt megválasztották. A gyermekeket olykor bezárják, és ez a világon bárhol előfordulhat. Remélhetőleg, azok, akik olvassák az Institute-ot, ellenérzéseket éreznek magukban a rossz bevándorlási politikával szemben.

Te egy replublikánus munkásosztálybeli családban nőttél fel. Hogy reagálnának a szülei a mostani republikánus politikára?

Anyám akkoriban szavazott, mikor George McGovern volt a jelölt. Más idők voltak. Anyám gyűlölte a Vietnámi háborút is. Megesküdtem, hogy erről nem beszélek, de talán most mégis itt az ideje. Maine állam republikánusai kezdenek más színekben játszani. A szenátorunk Susan Collins így próbál elszakadni.

Az írásaidban található borzalmak ellenére, folyton ott a hit az alapvető emberi tisztességben. Ez azt sugallja, hogy az emberek alapvetően jók?

Igen, a legtöbb ember jó. A legtöbb embert elborzaszt egy terrorcselekmény, és csak kevés olyan, aki hajlandó egy ilyenben részt venni. A híreket azonban nem a többség írja.

A karriered elején a komoly irodalom helyett olcsó horrorokkal kezdtél foglalkozni. Most pedig nemzeti kincsként tartanak számon.

Ez részben tiszteletreméltó dolog. Bár az is igaz, hogy túléltem a legvéresebb szájú kritikusaimat. Boldog vagyok, hogy ezt elmondhatom. Ettől rossz ember lettem?

Köze van ennek a dolognak ahhoz, hogy a szépirodalom, és a ponyva közti határvidék bizonytalanná vált? A régi besorolások már nem úgy működnek, mint manapság?

Nos, azért még mindig vannak furcsaságok – számomra legalábbis. A Rigoletto egy áriája, az komolyzene. A Rolling Stones Sympathy with the devil-je könnyűzene. Pedig mindkettő nagyon jó. Szóval ezt mindenki magának döntse el.

Hallottam, hogy hangos zenére szeretsz írni. Nem zavaró?

Most éppen a Fine Young Cannibalst hallgatom. Ezt követi majd Danny and the Juniors, majd jön az Animals. Szeretem a rockot. Minél hangosabb, annál jobb.

De hagy a zene nyomot a könyv hangulatán? Más lesz egy fejezet, ha Animalst hallgatsz közben, és más, hogyha Ramonest?

A zene, amit én hallgatok lenyomatot hagyhat egyes szavak megválasztását, vagy hozhat egy új mondatot. De soha nem hat ki a stílusra.

Megdöbbentően termékeny vagy. Mit gondolsz azokról az írókról, akik éveket töltenek a munkájuk csiszolgatásával, újraírásával. Irígy vagy az alaposságukra?

Néhány írónak évekbe telik, mire összehozza. James Pattersonnak elég volt egy hétvége. Minden alkotó más. Szerintem az első vázlat meg kell szülessen négy hónap alatt. De az csak az én véleményem. Ráadásul én rögeszmésen írok. És van itt még egy dolog. Az élet rettenetesen rövid. Én annyit akarok kihozni belőle, amennyit csak lehetséges.

Szoktad magad kényszeríteni, hogy lassíts?

Szándékosan lassítani? Soha. Olyan volt már, hogy az első vázlatot szabadkézzel írtam, az Álomcsapda estében. De nem hiszek az örökös javítgatásban. Ha folyton vakargatsz egy sebet, az folyton vérezni fog, és sosem gyógyul be.

Egyszer azt mondtad, hogy a szereplőid addig beszélnek a fejedben, míg ki nem engeded őket. Ez kicsit olyan, mintha az írás közel állna az elmebajhoz.

Nem hiszem, hogy az írás elmebaj lenne. De mikor írok, és jól megy, a valódi világ eltűnik nyomtalanul.

Van egy ideális állapot, mikor el lehet engedni egy kéziratot, vagy ez mindig nehéz? van olyan, hogy egyes könyvek szereplők még kísértenek a megírás után is?

Vannak ilyen szereplők. Mint Holly Gibney a Mr. Mercedesből Olykor Gileádi Roland a Setét toronyból. De ők a ritka kivételek.

Együttműködtél Peter Straubbal A talizmán és A fekete ház íráskor. csakúgy, mint a fiaiddal Owennel és Joe-val. Van valaki más, akivel szívesen írnál könyvet?

Szeretek közösen írni a fiúkkal és Peter Straubbal is. Remélhetőleg fogunk még így alkotni. Persze vannak mások is, akikkel szívesen írnék közösen. Például Colson Whitehead, Michael Robotham, Linwood Barclay, Alex Marwood, Tana French. Persze erre nincs időnk, de érdekes szövegek jönnének létre. Az a legjobb, ha egy új és érdekes stílus születik ebből.

Ha az elnök elrendeli, hogy minden könyvet el kell égetni az államokban. De te megmenthetsz három könyvet a sajátodból. Melyik három lenne az?

Hogy melyiket? Rossz kérdés, de rendben, játsszunk. Lisey története, a Végítélet, és a Tortúra.

Forrás:

https://www.theguardian.com/

• A Hobbit. JRR Tolkien tollából.

Tolkien munkája egy különlegesen megírt fantasy világ, ami tele van óriási könyvtárakkal. Minas Tirithben, Völgyzugolyban, de akad néhány kisebb és otthonosabb, mint Zsáklak könyvtára. A zsáklaki könyvtárban akad minden, amit csak egy igényes hobbit megkívánhat. Szép falak, kővel kirakott padló, tűzhely, finom bútorok, alacsony könyvespolcok – merthogy a hobbitok nem kedvelik a létrákat. A Gyűrűk ura kötet pontosan leírja miféle könyvek találhatók itt. Tekercsek, kódexek, a Megye meséi. A Vörös könyv, Tokbánya évkönyve. Csupa titok és érdekesség a korábbi korokról, balrogokról, gyűrűkről.

• A nem eladó könyvritkaságok katalógusa. John Donne fantáziájából.

Mikor Paul Mason, úgy gondolta hogy a Nemzetek Könyvtárában kevés a latin és olasz kötet a 15. századból, akkor úgy döntött, hogy katalógusba beír néhány nem létező címet. Mikor megkérdezték tőle, hogy mi értelme van nemlétező könyvekről listát vezetni, akkor fura választ kaptak. „Nos”, közölte Mason felháborodottan. „Azt még nem tudom, de nem is gondolhatok mindenre.” Így valamikor 1603 és 1611 között Donne létrehozta ezt a különleges könyvlistát. Olyan címekkel, mint Délutáni harangok Hobytól, vagy Luthertől a Rövid fohászok az Úrhoz. Ezek természetesen nem létező kötetek, csupán fantáziák a fantáziában.

• Kip-kop, John Sladek.

Ebben az 1983-as novellában egy cinikus robot lesz az Egyesül Államok alelnöke. Sladek egy gigászi földkörül keringő mobil könyvtárat képzelt el, mindez egy luxus-űrhajó fedélzetén berendezve. Egy gazdasági válság után a hajót újra állatok szállítására kezdik használni. A könyv cselekménye itt zajlik, a csendes bálteremben, luxus – fürdőszobákban, és első osztályú könyvtárakban. Kip-Kop egy robot, aki itt teljesít szolgálatot ezen a kimustrált könyvtárhajón Sokféle cím megtalálható az intergalaktikus könyvtárában, könyvek a Marsról, apácák életrajzai, egy Robbie nem gép történetei. és könyvek, amik „U”-val kezdődődnek.

• Bábel könyvtára, Jorge Luis Borges

Borges úr családján kisebb átok ült. Ahogy apjának, neki is szembetegséggel kezdett küzdeni, amitől később teljesen megvakult. Átok ez egy olyan embernek, aki a könyvek szerelmese, és ráadásul nemcsak olvas, hanem ír is. Anyja úgy próbált meg segíteni neki, hogy hangosan olvasott neki C.S. Lewistól. Nemsokkal később Borgesben megfogant ez a látomás egy végtelen könyvtárról, aminek hatszögletű szobái kapcsolódnak egymáshoz. Mind teljesen egyformák, és ugyanolyan könyvespolcok sorakoznak bennük, véletlenszerűen rendezett könyvekkel. Ebben a végtelen könyvtárban sok könyv kivehetetlen hablaty szöveggel íródott, de néhány nem. Ráadásul minden megtalálható itt, amit valaha írtak, de még azok is, amit írni fognak. Néhány cím elriasztásul: „A mindenség: a jövő percre részletezett történelme.” Az arkangyalok önéletrajza, gnosztikus evangéliumok. A megjegyzések ezekhez az evangéliumokhoz, és a megjegyzések a megjegyzésekhez. A legriasztóbb azonban kétségtelenül ez: „Halálod pontos feljegyzése.” J Ja, és minden könyv a világ minden nyelvén elérhető.

• A rózsa neve, Umberto Eco.

Egy bencés kolostorról írva, érthető, ha az író szeretne jó könyvtárat alkotni. Lássuk, hát milyen lett egy nemzetközi könyvsiker könyvtára egy elhagyott apátságban. Mikor megalkotta a kolostort, Eco fejében Borges könyvtár-labirintusa járt. Végül még a hatszögletű szobarendszert is megtartotta. Eco könyvtárszobái kevésbé pontosak, mint mondjuk Tolkiené. A középkori Európa könyvtárai általában 2000 könyvet tartottak, a Rózsa neve apátságában a közel lehetetlen 87 000 könyv volt, amit a középkorszakértők azonnal kiszúrtak, és kötekedni kezdtek. De ahogy a mondás tartja, „Az Álom és a Fantázia csak nevet a logikán.” Eco azonban még ennél is tovább ment szemtelenségben. Burgosi Jorge atya nevét, aki szerepel a Rózsa nevében egyenesen a látássérült Jorge Luis Borges – ról mintázta. Rádásul a megíráskor Borges még életben volt.

• Elfeledett könyvek temetője. A szél árnyéka kötetben Carlos Ruiz Zafón tollából.

Zafón barokk történetében a tizenéves Daniel Semperét apja elviszi az Elfeledett Könvvek temetőjébe, ami Barcelona szívébe rejtettek. A fiú itt felfedez egy könyvet, ami felforgatja az életét. Daniel nyomozni kezd a könyv eredete után, és közben jön a nagy szerelem, a nagy ellenség, örömök, csalódások. Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat már négy kötetesre hízott, és nemzetközi sikerré lett. Köszönhetően sokmindennek, de talán leginkább varázslatosan titkos könyvtárnak.

• Peter Kien könyvei: Az Auto-da-Fé kötetben Elias Canetti tollából

Peter Kien egy középkorú szinológus akinek 25000 kötetes gyűjteménye van bécsi lakásán. Az olvasás iránti kielégíthetetlen vágyánál csak a félelme nagyobb, hogy gyűjteménye elveszik egy tűzben. Feleségül veszi a házvezetőnőjét, abban a reményben, hogy az majd segít vigyázni a könyv gyűjteményére. A nővel azonban érkezi a gond is. A házvezető ugyanis kijátsza a kezéből a lakást, Peter az utcára kényszerül, abba a világba, amiről eddig csak olvasott. A késes gyilkosok, elvadult művészek, drog bárok, béna rendőrök világába. A történet végén Peter könyvtára lángra kap, és elpusztul az utolsó oldalig.

• Éjszakai lámpás, Jack Vance tollából.

Somar elhagyatott vidékén a két szereplőnk, Jaro és Skirl felfedez egy zsúfolt ősi könyvtárat tele szépen illusztrált kötetekkel, amik pecsét szagától illatoznak. Félig napló félig verses könyvek, amelyek egyedi művészi látomásokkal mutatják be, hogy alkotójuk hogyan készítették szeretett irataikat. Nem mellesleg a könyvtár mögött van egy titkos folyosó ami egy élőhalottak lakhelyévez vezet.

• Az éjszakai könyvmobil, Audrey Niffenegger tollából.

A könyvek és a halál kapcsolatának újabb fantasztikus elmélete. Egy fiatal nő találkozik egy Winnebago típusú furgonba épített könyvtárral, amiben minden könyv megtalálható, amit valaha is olvasott. A könyvtáros, Openshaw úr, nagyon óvatosan kezeli a könyvtárat. A nő próbálja újra megtalálni a mozgó könyvtárat, de kilenc évig nem akad a nyomára. Mikor aztán újra összefut Openshaw-al, könyörög neki, hogy alkalmazza a könyvtármobilnál. Openwhaw elutasítja, de hősnőnk nem adja fel. Könyvtárosiskolát végez, és elhelyezkedik a Chicago Közkönyvtárnál. Élete során többször is nekifeszül, hogy felvételt nyerjen, de hogy sikerül-e végül neki, azt csak a könyv olvasói tudják meg.

• Citadella könyvtár: A Trónok harca sorozatban George RR Martin tollából.

Ebben a fantasy sikerszériában a Citadella foglalja magába a nagy könyvtárat – Westeros legnagyobb könyvtárát – ami egy középkori csodaszámba megy. Egy hatalmas központi csarnoka van, amiben tükrök és lencsék lógnak hogy a természetes fényt elvigyék a könyvtár minden szegletébe. A legdrágább és legveszélyesebb kötetek zárt ajtók mögött vannak. A legtöbbjüket ráadásul a polchoz láncolták, nehogy mohó kezek meglovasítsák az ősi tudást. Ezzel a megoldással egyébként Terry Pratchett Korongvilág Láthatatlan Egyetemén is találkozhatunk.

Ha George RR Martinnak lehetne egy kívánsága, akkor több időt kérne. A Tűz és Jég dalának sikerszerzője, a könyvé, aminek HBO tévésorozat feldolgozása valóságos jelenséggé vált Londonban adott interjút Dan Jones történésznek.

Leginkább Martin utolsó munkájáról volt szó a Tűz és Vérről, ami a Targaryen – ház történetét mutatja be. Daenerys őseinek cselekedeteit taglalja, de arra is kitér, hogy került három tojás a Sárkányok anyjához.  

Először azonban jöjjön egy rövid összegzés a dolgok állásáról. A Trónok harcának fő cselekményszálát folytató The Winds of Wintert még be kell fejezni, és a lezáró darabot a Dream of Spring -et még meg kell írni.

Martin ezek mellett olyan kisebb, közjátékokkal is foglalkozik, amelyek csak felkészülésnek számítanak a két utolsó „nagykönyvhöz”, hogy végre lezárja  sorozatot. De jelenleg csak mindig arra a kötetre fókuszál, ami éppen előtte van.

Ráadásul vannak más elfoglaltságai is az íráson kívül, ami a tévésorozat sikerének köszönhető. Westeros őstörténetével foglalkozó adaptációk vannak készülőben. Az egyiket például Jane Goldman írja, és 5000 esztendővel a Trónok Harca eseményei előtt játszódna. Ott van még továbbá a Wild Cards sorozat, és a Who Fears Death projectek, amik szintén a HBO kezében vannak.

„Több órára lenne szükségem egy napban, több nap kellene egy héten, több hónap egy évben. Az idő túl gyorsan száll”, ismerte be Martin kissé fáradt mosollyal.

A megbeszélés előtt, megállapodtunk, hogy néhány dologról nem faggatom. Például, hogy mi a véleménye a sorozat vitákat keltő lezárásáról, mikor érkezik végre a Winds of Winter, és természetesen az egészségügyi állapotáról. Martin 70 éves és az internet tele van spekulációval, hogy marad-e elég ideje befejezni epikus meséjét.

Elmesélte, hogy a sorozat lezárulta nagy nyomást vett le a válláról.

„Volt néhány év, mikor még úgy nézett ki a dolog, hogy ha befejezem az utolsó könyveket, akkor egy lépéssel a sorozat előtt járhatok. De ez nagy súlyt rakott rám, a stressz elviselhetetlen volt. Ráadásul az egész ahelyett, hogy felpörgetett volna, valahogy lelassított. A jobb napjaimon három-négy oldalt szoktam írni. De még ezeken a jobb napokon is azt gondoltam, hogy Istenem, be kell fejeznem a könyvet! És csak három, négy oldalt írtam, pedig negyvenet kellett volna. Most, hogy a sorozatnak vége, szabadabbnak érzem magam. A saját ütememben tudok haladni. Vannak jó és rossz napok, de a stressz - ha nem is múlt el -, legalább csökkent. Igazán szabad majd csak akkor leszek, mikor a Dream of Spring is elkészül.”

Mindenki számára tiszta, hogy Martinnak bonyolult és feloldatlan viszonya van a tévésorozattal. Ez egyfelől teljesen megváltoztatta az életét, bár a könyv és a filmsorozat nem ugyanaz, azért mégis jelentős függőség van a kettő közt.

Mikor arról faggattam, hogy ki fog-e hatni a kritikusok és rajongók véleménye Martin válasza egyértelmű volt: „Nem fog. Ahogy egy Rick Nelson énekli a Garden Party című dalban: Nem tehetsz boldoggá mindenkit, csak saját magad próbáld meg.

A Tűz és tér ötletéről azt mondta:

„Újra akartam alkotni a népszerű történelmi eseményeket. Felvonulások, háborúk, hódítások, házasságok, viszályok. Westeros óriásira nőtt, és bár tudom, hogy sok rajongó inkább azt kívánná, hogy a fő történetszálat vigyem tovább, mert azt akarják tudni, hogy hová jut a Tűz és jég dalának története a hetedik könyvre. De én az első pillanattól kezdve még rengeteg történetet éreztem itt, amik megírásért kiáltottak.”

Itt sóhajtott, és beismerte, hogy mindig is így volt ez. Már gyerekként véget soha nem érő történetekbe kezdett bele.

„Mert folyton látomásaim voltak ezekről a világokról, és mikor elkezdtem papírra vetni őket, meg kellett harcolnom a szavakkal, mert minden hétköznapi és unalmas akart lenni, nem pedig szórakoztató.”

Később, mikor a nyolcvanas évek közepén a televíziónál dolgozott, rájött, hogy mennyire szereti ezeket a nagy rendezetlen, túlburjánzó első vázlatokat. Sokkal inkább, mind a tökéletesre csiszolt, leegyszerűsített munkákat, amit a stúdiók elvártak tőle.

A Tűz és Jég dala úgy készült. hogy szembemenjen ezzel a trenddel. A könyv tele volt gigantikus kastélyokkal, végletekig elbonyolított cselekményekkel, farkasokkal, sárkányokkal, amelyeket lehetetlennek tűnt filmre vinni. És mivel az élet ismeri az iróniát, éppen ebből a megfilmesíthetetlen könyvből lett a történelem egyik legnépszerűbb tévésorozata.

Ahogy a sorozat nőtt, nem válhatott-e mindez a szenzáció Westeros kárára?

„Átlagos nézőként úgy látom kikerülhetetlen a ráhatás. Tyrion Lannister mindig is Peter Dinklage lesz ettől a pillanattól kezdve. De számomra ez nem éppen így hatott. Én 1991-ben kezdtem el írni ezt a sorozatot, és ezekkel a szereplőkkel élek több, mint 20 éve. A fejemben ők rendíthetetlenek.”

Martint lenyűgözte, hogy a könyvolvasók, milyen jól tudnak titkot tartani.

„Ahogy eltitkolták a Vörös Nász eseményeit, az a televíziózás történetének egyik legnagyobb csodája. Milliónyi könyvolvasó tudta pontosan, hogy mi fog következni, de nem adták ki a titkukat. Ami ennél is meglepőbb volt, ahogy rögzítették a szeretteik, családtagjaik reakcióját, mikor a képkockák odaértek az ominózus eseményhez. Hirtelen tele lett az internet az elképedt arcokkal, feleségek, férjek csodálkozó arcaival, mikor a Vörös Nász bekövetkezett. Ez egyszeri alkalom volt a tévétörténetben, ahogy én tudom.”

Ő egyértelműen szereti az efféle interakciókat. Elmesélt egy esetet, mikor feleségével Parris-szal és néhány rajongóval vacsorázni mentek Spanyolországban. Ez még jóval a tévésorozat előtt történt, mikor a Tűz és Jég dala még épp csak kezdett szárnyra kapni. „Mind dobolni kezdtek az asztalon és együtt énekelték a „Medve és a Szűz” dalát. Mind tudták a dalszöveget. Pontosan idéztek a könyvből. Csodás élmény volt.”

Martin egyébként is szeret a rajongókkal találkozni. A húszas éveimben sok időt töltöttem azokon a helyeken, amelyek a könyvhöz alapot adtak. Irigységgel töltött el, mikor a távoli Angliában azt hallottam, A Zászlótlanok Szövetsége nevű csoporttól, hogy ők bizony egy rendezvényen találkozhattak GRRM-nal, - ahogy ők hivatkoznak rá – együtt ittak az íróval, sőt, a szerencséseket még lovaggá is ütötte egy ropi segítségével. J

Van a levegőben egy kis melankólia, mikor Martin erről az időről mesél.

„Mikor először találkoztam a Zászlótlanok Szövetségével, még csak néhány tucat tagjuk volt. Barátok voltunk”, mondja. „Aztán minden alkalommal, mikor összefutottunk, újabb arcok bukkantak fel. Ráadásul mikor beütött a tévésorozat, ezek kisebb csoportosulások tömeggé nőttek.”

Itt elszomorodott. „Ezek a csoportok még mindig léteznek, és még mindig ápoljuk a régi barátságokat azokkal, akikkel 2001 vagy 2002-környékén kezdtük. De új arcokkal már nem tudok találkozni. Túl sokan lettek. Biztos vagyok benne, hogy éppen olyan csodásak, mint a régiek, de már nem tudok olyan rendezvényekre járni, ahol végtelen sorokban állnak az emberek, hogy selfie-t készítsenek velem. Ez már nem olyan mókás, mint a régi szép időkben.”

Mikor azt kérdeztem, hogy hiányoznak-e neki azok a régi szép napok, hosszan hallgat, majd csendesen azt mondja: „Igen. Nagyon is. Úgy értem, egy könyvesboltba sem tudok elmenni, ami korábban a kedvenc elfoglaltságom volt. Polcról-polcra járni, levenni egy-egy kötetet, olvasni egy kicsit, magammal vinni egy halom olyan dolgot, amiről nem is hallottam korábban. Most, ha bemegyek egy könyvesboltba, 10 percen belül felismernek, és körbevesznek. Szóval a hírnévvel sokat nyersz, és sokat vesztesz is.”

Ugyanebből az önvédelemből tartja magát távol az Internettől. „Eleinte nagyon hízelgett, mikor megláttam az üzenőfalamon a forgalmat. Arra gondoltam, ez milyen nagyszerű, hogy az emberek izgatottak. Aztán meg azt, hogy jobb ettől távol lennem. Egyes emberek jól tippelik meg a még meg nem jelent eseményeket, mások rosszul. De valahogy mindkettő hatással van az íróra. Szóval kihúztam magam belőle, és ráhagytam a rajongókra, hogy gyártsanak csak teóriákat, amelyek közül némely igazzá válik majd, némelyik nem. Majd meglátják, ha végzek.”

Igaz, hogy minden reakció a történetre fontos? Még a dühösek is?

„Mindig örülök az érzelmi megnyilvánulásoknak. Kapja azt a könyv, vagy a film. Végül erről szól a fantáziairodalom – érzelmekről. Ha intellektuális kérdéseket akarsz feszegetni, akkor írj esszét, vagy cikket. A fikció viszont olyan érzetet kell keltsen, mintha valóban ott élnél a kitalált világ színfalai közt, akár olvasod, akár nézed. Ha az egyik szereplő úgy hal meg, hogy semmiféle érzelmet nem vált ki az olvasóból, vagy a nézőből, akkor az író elbukott.”

Mindezek után megkérdeztem, hogy van-e kedvenc jelenete, amiről úgy érzi, hogy a legjobban sikerült megírni? Valami olyan választ vártam, amiben a Vörös Nászt, vagy Ned Stark váratlan halálát említi az első könyv végén. Ám itt megint egy hosszú szünet következett, majd egy meglepő válasz.

„Emlékszem arra a beszédre, ami az egyik Westerosi pap mondott Briennek, a megtört férfiakról, és arról, hogy lettek ilyenné. Hálás vagyok, hogy megírhattam ezt.”

Forrás:

https://www.theguardian.com/books/2019/aug/18/george-rr-martin-interview-game-of-thrones-at-own-pace-now

Az adaptáción munkálkodó Tolkien szakértő, Tom Shippey csepegtetett néhány érdekes információt. Tom szerint a streaming óriás néhány kérését visszautasította a Tolkien-hagyaték vezetése, így a klasszikus könyvtrilógia nagy részét nem lehet majd felhasználni mozgóképhez.

2017 novemberében az Amazon 250 millió dolláros ajánlattal ütötte ki a Netflixet és állapodott meg  a Tolkien-hagyatékkal, a HarperCollins-kiadóval és a Warner Bros-szal. Így szerezték meg a fantasy történethez fűződő jogokat, és a tervek szerint körülbelül további 1 milliárd dollárt költenek az adaptációra.  

A részletek ekkor még nem voltak ismertek, de az Amazon vezetése új epikus utazást ígért Középföldén.

A sorozat fejlesztését felügyelő Tolkien szakértő, Tom Shippey, most arról számolt be egy német rajongói oldalnak, a Deutsche Tolkiennek, hogy az örökösök által vezetett Tolkien-hagyaték szervezete megtagadta Középfölde másodkorán kívül más időszak felhasználását. Ez azt jelenti, hogy az Amazon adaptációja egyáltalán nem érinti majd a harmadkor eseményeit, amiben Peter Jackson Oscar-díjas trilógiája is játszódik, és amelynek eseményi során Zsákos Frodó elpusztítja az Egy gyűrűt.

Shippey állítása szerint az Amazonnak "viszonylag szabad keze van" a részletek hozzáadásához, mivel Tolkien nem dolgozta ki a másodkor minden részletét a korábbi regények függelékeiben vagy a Befejezetlen mesék című történetgyűjteményben, amelyet 1980-ban Tolkien halála után adtak ki.

Azonban a szakértő aknamezőnek  tartja a dolgot, amivel nagyon óvatosan akar bánni. A Tolkien jogbirtoklók ragaszkodnak ahhoz, hogy a másodkor lényegi része ne változzon. Sauron támadja meg Eriadort, amelyet egy númenóreiai expedíció ver vissza. Ezután következhet a númenóriak tündöklése és bukása. Mindezeknek, a történelem lefolyásának, változatlannak kell maradnia.

Minden megkötés ellenére az alkotóknak maradtak jogai. Felvehetnek új karaktereket, és felvethetnek olyan kérdéseket, mint például: Mit tett Sauron időközben? Hol volt, miután Morgothot legyőzték? Az Amazonnak jogában áll ezekre a kérdésekre válaszolni úgy, hogy maga alkotja a válaszokat a válaszokat, amennyiben Tolkien nem írta már le azt. A kánonhoz azonban teljes mértékig hű adaptáció kell készüljön, muszáj tartani a határokat, és a végeredménynek „tolkieninek” kell lennie.

Az Amazon Gyűrűk Ura sorozatának várhatóan 2020-ban kezdődik a forgatása. A hivatalos megjelenés dátumát még nem tették közzé, de Shippey elmondása alapján 22 epizódra készülhetünk.

forrás:

https://www.theguardian.com/books/2019/aug/09/amazons-new-lord-of-the-rings-cannot-use-much-of-tolkiens-plot

Ez után a film után olyan nehéz volt nekiállni a bejegyzés megírásának, mint még sosem. De megígértem magamnak, hogy megcsinálom. Ez az utolsó a írókkal, írással foglalkozó sorozatomban, de már értem, hogy miért hagytam a végére.

Négy szereplőnk van. Ez legalább biztosnak látszik ebben a kavalkádban. (Vagy sem :) ) John, akinek boldog életét lenullázta egy tragédia, ezért most orchideákra vadászik a mocsárban. Susan, aki könyvet ír ennek a különös, de inkább különleges férfinak az életéről. Charlie és Donald Kaufmann testvérpáros, akik közül Charlie megkapja a feladatot, hogy forgatókönyvet írjon Susan orchidea-tolvaj című könyvéből.

Két órát néztem ezt a filmet, de nem tudnám megmondani, hogy jutunk el onnan, hogy ez a négy magának való szelíd alak éli a magányos életét, oda hogy egymásra lövöldöznek a mocsárban.

És ebben áll a Adaptáció kiválósága. Hogy nem azt akarom emlegetni, Nicolas Cage milyen jó volt még itt, és egy ikerpárt is el tud játszani. Nem hozom fel Meryl Streepet. Nem háborgok, a sztori összeszedetlenségén, hogy még a háromnegyedénél is csak vakartam az agyam, hogy mi akar ez lenni.

Inkább azt mondom, hogy a filmnek milyen remek láthatatlan transzcendentális vonulata van. Így jó lesz. Ezt ki kell emelnem. Meg azt is, hogy egy orchideát porrá őrölni, és felszívni, mint egy jó kábszit, abban van valami egyértelműen költői.

Az adaptációt nem lehet megfejteni. Nincs is rá szükség. Az egyes pillanataival kell érzelmileg rezonálni, akkor kezd el működni.

 Pár sor a filmből

"Az a legcsodálatosabb, hogy minden virág különleges kapcsolatot alakít ki az őt beporzó rovarral. Egy orchidea a formájával vonz magához egy bizonyos rovart. A párját. A lélektársát. Az semmi mást nem akar, csak párzani vele. Mikor a rovar elszáll, és egy újabb lélektárs virággal porzik, beporozza azt. Sem a virág, sem a rovar nem foghatja fel párzásuk jelentőségét. Honnan is tudhatnák, hogy az ő szerelmük az életet terjeszti? Csak teszik a dolgukat és közben valami hatalmas és csodálatos történik. Megmutatják nekünk hogy éljünk."

Az adaptáció nem való mindenkinek. Ezt ki kell jelentenem.

De ha a megtekintése után elgondolkodsz, azon, hogy párhuzamba állítható-e a rovarok virágról virágra szállása, a beporzás, azzal, ahogy az emberek alkotásai hatnak a lelkekre, akkor működik. Ha felmerül benned, hogy létezik-e egyáltalán Charlie Kaufmann testvére, vagy az csupán a sekélyesebb fele, amitől szabadulni akar, akkor is működik. Ha kérdéseid lesznek az utolsó képkockák után, akkor jó.

Az életről készült könyvből készült forgatókönyv sem lemásolja az eredetit, hanem megmutatja, mit ad át az egyik történet a másiknak. Mit visz magával. Ha el tudsz merülni a rendezetlenségében, a széteséseiben, az összekapcsolódásaiban. Akkor fantasztikus élményben lehet részed.

A Metallicára sokmindent mondtak már. Például olyanokat, hogy a heavy metál királyai, a legnépszerűbbek, legtöbb pénz termelő fémgép, vagy éppen a zenei szabadság elárulói a Napster pereskedés miatt. Olykor felíveltek, máskor lefelé. Voltak nagyszerű albumaik, és khm… kevésbé nagyszerűek. Összeomlottak, majd feléledtek a hamvakból.

Nos a nagy Metallica most új művészeti ágazatban próbálja ki magát.

Gyerekkönyvet fognak kiadni.

Ez már alapjában meglepő lenne, egy olyan bandától, akik nevét olykor Alcoholicának ejtik a rosszmájúak. Egy olyan együttestől, akik olyan sötét és nehéz, de semmiképp sem gyerekbarát dalokat írtak már, mint a Lepper Messiah, a Harvester of Sorrow, vagy My friend of Misery.

Most mégis jön a gyerekkönyv Howie Abrams szövegezésével és Michael McLeer illusztrációival, A-tól Z-ig, ábécésorrendbe téve a banda életútjának fontosabb állomásait a korai garázskorszaktól az arénakoncertekig.

Mielőtt azonban bárki felhördülne, hozzá kell tenni, hogy a Metallica ABC gyerekkönyv bevétele az All within my hands jótékonysági szervezetükön keresztül jó célra fog fordulni.

November 26-án kerül a könyvesboltokba.

Harold Crick adóellenőr, kimért, unalmas, magányos fickó. Nem egy tipikus regényalak. A legnagyobb furcsasága mégis az, hogy hallja a róla szóló könyv mesélőjének hangját. Hallja, mikor kérlelhetetlen nőhangú narrátor elmondja, hogy Harold pontosan hetvenkétszer mozdítja a fogkefét, mikor aktákat lapoz a melóban, és akkor is, mikor a szép cukrászlányt akarja megbírságolni.

A kiszámított, óraműpontossággal zajló élet a feje tetejére áll. Kezd megőrülni a hangtól.

Történetének könyörtelen írója ráadásul a fülébe suttogja, hogy hamarosan meghal és ezzel végetér a sztorija.

Mindez a lehető legrosszabbkor, mikor Harold végre igazi életet kezd élni, és szerelmi viszonya a cukrászlánnyal alakulóban van.

Egyetlen megoldás van, hogy megtalálja a női hang tulajdonosát, az írónőt, és kikönyörögje nála, hogy életben maradhasson.

A Felforgatókönyv címe remek fordítás az eredeti Stranger than fictionból. A történet szokatlan, és szokatlanul jó. Itt összemosódik az írónő és a főszereplő élete, ők ketten egyazon világban léteznek. Mindez természetesen jól bemutatja, hogy az elképzelt szereplők mennyire hozzá tudnak nőni az emberhez, olyannyira, hogy az alkotó képes megváltoztatni a szereplője sorsát, puszta szeretetből.

Will Ferreltől gyógyíthatatlan gyomorforgás fog el, de ebben a filmben még vele is ki tudok békülni. Dustin Hoffman a irodalmár professzor szerepében kellemes és profi, Emma Thompson neurotikus írója pedig a kedvencem a színésznőtől.

A legjobb az egészben, mikor Harold nyomozása során próbálja megfejteni, hogy tragédiában, vagy komédiában szerepel, ebből következtetni sorsára. A Felforgatókönyv e kettő között egyensúlyoz, és lesz belőle a tömegfilmek közül kiemelkedő romantikus mozgókép, ami bár celuloidon látunk, de kissé regény is. Mindezt páratlan ötletének köszönheti.

Sean Connery nem ezzel a filmmel búcsúzott a filmipartól, hanem A szövetséggel, de én mégis ezt tartom méltóbb búcsúnak egy páratlan karrier végén.

A történet abszolút fiktív. Adott Bronx mélyén egy jó képességű fekete srác, Jamal, aki nemcsak a grundon megvillantott kosártudásával tűnik ki társai közül, de tanultságával, irodalomszeretetével. Felfigyel rá egy jónevű gimnázium, és magához csábítja, a gazdag fehér kölykök közé.

Tovább van egy rejtélyes öregemberünk, aki az emeleti ablakból figyeli a kosarazó fiúkat, és máris rossz legendák szövődnek az függöny mögül kukkeroló alakja köré. Jamal balhéból (ejtsd: bátorságpróba) belóg az fickóhoz, aki természetesen rajtakapja a betörőt.

Így kezdődik kettejük barátsága. Aztán kiderül, hogy a társasházi remete William Forester, a Pulitzer-díjas író, aki egyetlen könyvet írt életében, és lassan fél évszázada él visszahúzódva, tojva a nagyvilágra.

A többi adott. Forester pátyolgatja Jamalt, egyengeti a kezdő szárnypróbálgatásait a regényírás terén, a fehérek kissé elutasító iskolájában cserébe a fiú kirobbantja Forestert az apátiából.

William Forester alakját J.D. Salinger a Zabhegyező írója inspirálta, aki maga is a filmben bemutatott remetéhez hasonlóan élte utolsó éveit.

Akárcsak a korábbi filmek, amikről itt a blogon írtam, ez is ízig-vérig irodalom-film. Meg egy kicsit apa-fiú sztori, meg fekete-fehér ellentét. Gus Van Sant a tőle megszokott egyszerű, emberközeli alkotást tett le az asztalra, amit mindig élvezet nézni a felszínre hozott őszintesége miatt.

Dalton Trumbo sikeres forgatókönyvíró az Egyesül Államokban a század első felében. Minden szép, siker, fény, csillogás. Már pályája elején írt remek forgatókönyveket, mint például a 30 másodperc Tokyo felett (1944), de máig híres regényeket is, például a Johnny háborúja (1939). Finoman szólva is tehetséges íróról beszélünk, aki politikailag szocialista realista beállítottságú, és ebből következett a tragédiája.

A díjeső helyett Trumbo úrra a sötét McCarthy korszak szakad rá. (Igen, ez az a kor, mikor üldöztek arrafelé mindenkit, aki kommunistagyanús volt, még akkor is, ha csak bortól volt vörös a orra. Igen, ez az a kor, mikor Ronald Reagen színésztársai ellen vallott). Ez egyébként meg is van jelenítve a filmben, sok egyéb finomságok mellett, mint például a stúdiók hozzáállása, vagy John Wayne arroganciája.

Dalton Trumbo is számkivetett lesz, mert van olyan makacs, hogy ne váljon nézetei árulójává, és kitartson az igaza mellett. Jónéhány társával együtt feketelistás lesz, Írásait félrerakják, őt magát ellehetetlenítik. 1947- ben az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság végül őt és kilenc társát börtönbüntetésre ítéli. 1950-ben közel egy esztendőt töltött rács mögött.  

Szabadulás után sem lesz könnyebb a helyzete. B-kategóriás filmek forgatókönyvét írja, és mikor sikerül befurakodnia a mainstreambe, azt rendszerint álnéven kényszerül tenni. Pedig ezekben az években születnek legjobb munkái. Olyan gigaprodukciókhoz aszisztál, mint a Spartacus, vagy az Exodus. Tévén keresztül nézi, hogy más veszi át a nevében A bátorért (The brave one), vagy a Római vakációért (Roman Holiday) járó Oscar-díjakat. Rehabilitációja csak az ötvenes évek végére történik meg, mikor visszaveszik az Amerikai Írók Céhébe.

Vannak ezek a filmek, mikor a kisember szembeszáll a rendszerrel, és rendszerint a kisember eltiprásával végződnek. Merthogy így realista ez. Ezzel nehéz vitatkozni.

Trumbo története mégis diadallal zárul, kitartó harcával hozzájárul a kommunistaüldöző Egyesült Államok egyik sötét korszakának lezárásához. És hogy mindez önéletrajzon, és tényeken alapul, megkoronázza ezt mozgóképet, és életét is. Ennél jobb reménysugár nem is kell.

Ja... és Bryan Crannston remek választás. Mint mindig.

Szakmámból kifolyólag érdekelnek az írással kapcsolatos filmek. Így bukkantam rá erre a darabra. Egyszerű kis gyöngyszem ez, nincsenek benne világmegváltások, erkélyjelenetes tragédiák, meg nagyeposz.

Van viszont egy lecsúszófélben lévő írónőnk. Lee Israel, aki egykor olyan hírességek életrajzát írta fénykorában, mint Katharine Hepburn, de most inkább küzd a lakbérkifizetéssel, meg a macskája gyógyításával, mint a szavakkal, és hírességek mocskos kis titkaival. Aztán nem bírja tovább, megelégeli lehetetlen helyzetét, és rálép az irodalmi bűn útjára.

Halott írók levelezését kezdi el hamisítani, és árulja gyűjtőknek egyre jelentősebb summáért. A szintén kissé számkivetett Jack Hock lesz a társa ebben a dologban.

A kezdeti szép kaszálás után azonban az FBI figyelmét is sikerül felkelteni, így a végkifejlet adott. Mielőtt még bárki spoilert kiállt, a filmet ne a csattanóért nézze meg, aki akarja.

Inkább Melissa McCarthy és Richard E. Grant alakításáért, és azért, hogy meglássa a nagybetűs irodalomban is mik történnek olykor.

Bennem az csapódott le, hogy egyáltalán mit tekinthető eredetinek a könyvek világában... aztán rájöttem, hogy ez talán nem is számít.

Az élet fikció.