Lássunk hát néhány véres finomságot a borzongás szerelmeseinek!

Joe Hill : Teljes Gázzal.

Bocsánat, hogy ezzel kezdem, de muszáj a tisztánlátás miatt. Joe Hill apukája Stephen King. Ez irigylésre méltó előny az irodalmi pályán. Mondhatni, hogy mások még azt sem tudják melyik a toll hegyesebbik vége, mikor a kis Joe azt máris belevágta az olvasó szemébe. 😊 De félre a véres tréfát, Joe egyáltalán nem rossz. Olyan, mintha King kiterjesztett valósága lenne a modernebb korra. Nagyon hasonlók a felállásai, így a Teljes Gázzalt olvasni kicsit olyan, mintha újra az Éjszakai műszakot, vagy a Rémálmok és Lidérceket kapnánk a kezünkbe. Ami azért nem rossz élmény. Bosszúálló kamion, megelevenedett körhinta, égig érő fűben elveszett emberek. Ismerős, igaz? De nem baj. Kell a borzongás, és Joe borzongása jóféle. Mint a papáé. Egészen őszintén pedig a Teljes Gázzal nem adott akkora élményt, mint egy Csontkollekció, de sokkal jobbat mint az apuka utóbbi kötetei. Kiváló olvasmányélmény lett.

A ​sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról.

Azért különleges ez a kiadvány, mert az összeválogatás módja szokatlan. A Föld minden sötét sarkából kapunk egy-egy történet a kötetben, Dél-Amerikától Skandináviáig, és ez örvendetes, mert végre nemcsak az amerikai művéres gumicukrot falhatjuk. Európától Afrikáig mindenki szerepet kaphat, még mi magyarok is Veres Attila jóvoltából. Van itt minden kéremszépen. Kamionsofőr vágyálmától az aprócska nőkig. Olykor a homlokunkat ráncolhatjuk, máskor elégedetten csettintünk majd. De ettől jó egy novelláskötet. Az ezerféle íztől. Kedvenceim a Csontok a tekintetében, mert az macskás sztori, meg a Lent az ő világukban, mikor egy pár turista és különös idegenvezetőjük egy erdélyi barlangba merészkedik be. Itt szinte éreztem magam körül a fullasztó köveket. Vágd zsebre az útleveled, és irány a rémísztő nagyvilág!

Conan Kegyetlen kardja

Mindig szoktam egy képregényt hozni, tudjátok. Most sem lesz másként, mert végre utolértem magam, és beszereztem egy Conant. Egyeseknek lehet, hogy ez nem rémtörténet, de csak azért van így mert a huszonegyedik század már félhülyére sokkolt mindannyiunkat. Conan a maga korának rémmeséje, megelevenedett csontvázakkal, sötét praktikákat űző varázslókkal, véres pengével, fél vagy teljesen meztelen boszorkánylányokkal. Tegyétek a szívetekre a kezetek, és mondjátok, hogy nem ezekből építkezünk még most is. Na ugye. Jó kaszabolást.    

Cormack McCarthy : Odakint a sötétség

Az utóbbi években McCarthy úr előkelő helyre lépett az én kis irodalmi dobogómon. Nagyon sajnáltam, mikor a halálhírét kellett látnom nemrégiben. A mester prózája olyan, mintha a sivatagba markolnánk egy forró nap delén. Szavai szikárak, de égetnek. Most mondhatod, hogy nem való Halloween könyvajánlóba, de ez csak félig igaz. Aki szeretne túllépni a véres vattacukor-borzalmakon, és valódi emberi rettenetet olvasni, annak ajánlom. Nem lesz happy end, nincsenek fényes páncélú hősök, csak kegyetlenség és nyomor. Majd egy napon idehozom Az útat, Vagy a nem vénnek való vidéket is, ám most jöjjön az Odakint a sötétség, ami egy kevésbé ismert történet. Vadnyugaton járunk, ahogy az írónál oly gyakran, de itt nincs Clint Eastwood. Csak Rinthy a fiatal lány, aki saját bátyjának gyermekét szüli éppen. A szülést követően a gondos bátyus kiviszi az erdőbe az újszülöttet, hogy ott hagyja sorsára. Rinthy azonban nem hagyja ennyiben és elindul, hogy felkutassa a gyermekét. Bejárjuk a vadnyugat néhány sötét sarkát, de bárhová is pillantunk az nem fog tetszeni, mert tragikus sorsok jönnek szembe, és a létezés ólomsúlya. Ha igazi irodalomra vágysz, próbáld ki Cormack McCarthyt.

Jó olvasást, kellemes borzongást!

Más lett a világunk. Tele van ellentmondással, mert mi szeretünk a saját józan eszünk ellen cselekedni. Többen élünk a bolygón, mégis nagyobb a távolság közöttünk. A legmodernebb korba értünk, miközben középkori járványokhoz hasonlóak söpörnek végig a Földünkön. Azt állítjuk, hogy felvilágosultak vagyunk, és a humánum eddigi legmagasabb szintjére jutottunk, miközben háborúkban öljük egymást halomra.

Terrorizmus, népvándorlás, félelem, gyanakvás. Az utókor majd ezeket a hashtageket akassza ránk.

A múlt eközben megszépül, a letűnt napok bearanyozódnak.

Egy új korszak kezdődött, és mindannyian máshogy éljük meg a változást.

Benyák Zoltán egy fantasztikus regényfolyamban örökítette meg a korszakváltás fájdalmát és örömét. A történet a Requiem címre hallgat.

Nem puszta kordokumentummal találkozhat az olvasó. A World Trade Center ledőlése, az Internet robbanása ott vannak a régi hírekben, aki erre kíváncsi, nézzen utána. Benyák Zoltán megfogta a korszakunkat, és átgyúrta egy izgalmas thriller regényfolyammá, összesűrítette az évtizedeket egyetlen esztendőbe, a világot egyetlen városba.

A helyszínünk Paradiso városkája, valahol Európa mellett egy szigeten. Az év 1999, nyakunkon az ezredforduló. Bájos, otthonos miliőbe költözhetünk, amit lassan kebelez be egy nyugtalan atmoszféra, egy baljós hangulat.

A feszültség akkor ébred fel igazán, mikor Paradisoba afféle szelíd motorosok érkeznek, a városban élő régi harcostársuk hívására. A vad lovasok vezére egyfajta sámánszerű figura, így sejtjük, hogy nem véletlen ez a csapattoborzás. A motorosok érkeztét persze nem mindenki nézi jószemmel, a város rendőrbiztosa sem, így Paradiso békés levegője hamarosan puskaporszagú lesz.

A másik vonalon egy tinédzserlány nehéz sorsába leshetünk bele, aki egy rossz éjszakán megszökik börtönné váló otthonából, és a város fölötti erdőben élő nagyanyjához kerül. A nagyanyó egyrészről húsbavágóan realista világszemlélettel bír, másfelől féllábbal a természetfeletti világban jár, és ebbe belevonja a leányzót is.

Ha ez a felállás nem lenne elég, a harmadik szereplőnk egy igazi különc. Egy pestisálarcos, aki a város éjszakai utcáját járja, jámbor pszichopata módjára újságkivágásokat ragaszt a maszkjára, és egy ellopott festmény nyomába ered. A doktorunk nemcsak nyomozó és bűnüldöző, de akárcsak egy jó orvos, ő veszi észre először, hogy betegével valami nincs rendben, és Paradisoban nagy dolgok készülnek.   

Benyák Zoltán azonban nem kizárólag a főszereplőkre helyezi a hangsúlyt, a város egyszerű polgárai is apró epizódszerepeket kapnak, majd rendre vissza-visszatérnek. Paradiso egy eleven várossá válik a Requiem lapjain, mi pedig ott élünk a történetben. Végiggondolhatjuk, hogy mi veszett oda a múlt évezred szépségéből, és mi az, ami ránkszakadt a korban, amiben élünk.

A Requiem nem csak egy egyszerű regény. Mire a lángok felcsapnak Paradiso utcáin, nekünk is el kell döntenünk, a most kezdődő útra mit pakolunk be, miféle dolgokat viszünk magunkkal a jövőbe.

Támogasd a magyar írókat, kiadókat, rendeld meg ezt a történetet itt:Benyák Zoltán: Requiem 1.: Egy különös tavasz emlékezete puhafedeles regény (fumax.hu)

 A végítélet órájának története.

A Végítélet óráját 1947-ben hozta létre egy atomtudósokból és 18 Nobel-díjasból álló tudományos szervezet. Ez a szimbolikus időmérő becsült állása mutatja meg, hogy az emberiség mennyire van közel egy esetleges atomháborúhoz, de 2007-ben a klímakataszrófát is felvették a világvége eshetőségei közé. Évente kétszer ülnek össze, hogy megtárgyalják a világ történéseit.

Néhány érdekesség. Az óra alapításakor 7 perccel éjfél előtti időt mutatott

A legrosszabb (a blog írásának pillanatát 2023.03.15 leszámítva) 1953-ban volt, mikor Az Egyesült Államok 1952 novemberében teszteli első termonukleáris fegyverét az Operation Ivy projectben. Majd a Szovjetunió a következő augusztusban felrobbantotta a sajátját, a Joe 4-et.

Ijesztő történelmi tény. Az 1962-es kubai rakétaválság eseményei olyan gyorsan következtek be, hogy a tudósok nem tudták lereagálni. Azokban az órákban azonban kétségkívül olyan voltunk az utolsó robbanáshoz.

A legjobb a helyzet 1991-ben volt, miután a nagyhatalmak lebontották a falat Berlinben, majd aláírták a START egyezményt a fegyverkorlátozásról. Ekkor 17 percre távolodtunk a végső sötéttől, és azt hittük, szép lesz a jövő.

2023 januárjában azonban köszönhetően az Ukrajnai háborúnak, amely Csernobil területé is zajlott, a hidegháború felmelegítésének, és a világ egyéb bajainak, az mutató 90 másodpercre közelítette meg az éjfélt.

Így állunk most. Most sosem volt ilyen rossz a helyzet. Isten óvjon minket, mert abban nem vagyok biztos, hogy mi tudunk magunkra vigyázni.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_v%C3%A9g%C3%ADt%C3%A9let_%C3%B3r%C3%A1ja

A Rémségek tára a Netflix horror antológiája, és már a puszta léte is örvendetes tény, de azért nézzük kissé részletesebben, hogy mit főzettek ki a rémrajongó del Toro úrral.

A 36-os Raktár. Mikor Nick a kispályás garázsraktár felvásárló olyan elhagyott lomos helységet vásárol, ami rossz titkokat rejt, akkor elszabadul a pokol. Kezdetnek elment. Igazi kis B-kategóriás gyöngyszem, nemszimpatikus főhőssel, minimális tanulsággal. A kivitelezés nem rossz. Tim Blake Nelson megfelelő választás a szerepre.  Némi hümmögés után folytatni akartam a sorozatot.

Temetői patkányok. Egy Masson nevű sírrabló a főhősünk, aki nincs tekintettel sem élőre, sem holtra. Rendszeresen fosztogat, tartanak tőle az élők és holtak. (A temetői patkányok kissé sablonos, de remek címválasztás) Szeretem, mikor klasszikus íze van a történetnek. Ez most nem merül ki annyiban, hogy kosztümösebb ez az epizód, de a rémisztegetés is olyan, mint egy jó öreg Poe novellában. Szépen díszletezve, kivitelezve. kellemesen klausztrofób, és jobb, mint az első rész.

A boncolás. Nem más teszi tiszteletét, és ragadja magához a főszerepet, mint F. Murray Abraham. Akit egy rejtélyes halálesethez hívnak. Trükkös csavaros történet keveredik ki belőle. A forgatókönyvön lehetett volna írni még egy keveset, így azt éreztem a végső „összecsapás” alatt, hogy egy hajszál választja el attól, hogy egy igazán nagy epizód kerekedjen belőle. Mindenesetre szépen megy felfelé a sorozat íve.

A külvilág. Stacey egy szürke kis hivatalnok, aki belekeveredik a sznob kolleganői társaságába, és mivel nem odavaló, a társadalmi detonáció garantált. Egészen az utolsó pillanatig kínzott a leányzó arca, a szó minden értelmében, ugyanis tudtam, hogy láttam már, de csak két nappal később jöttem, rá, hogy az Agymenőkben szerepelt. Nos. Ez az epizód nem horror, hanem inkább szatíra. Egy közepes Black Mirror epizód. Ez nem negatívum. Sőőőt…

Pickman modellje. Az első pillanattól kezdve ezt vártam. Merthogy ez egy Lovecraft novella filmfeldolgozása. És bejött. William ifjú festőművész. Munkássága során belebotlik a különc Pickmanbe, akinek a festményei súlyos pszichológiai hatást gyakorolnak arra, aki csak rájuk pillant. Azután minden sodródik a tragédia felé. Nekem ez lett a kedvencem az Antológiából. Tökéletes rémálomhatás, vízió-vízió hátán, igényesen kivitelezve.  

Álmok a boszorkányházban. Ha az ember keresi a parapszichológiát, akkor a para előbb-utóbb rátalál. A Harry Potterben befutott Rupert Grint mindent feláldozna, hogy visszakapja a gyermekkorában elvesztett testvérét, akit rejtélyes körülmények között veszített el. Belefut egy szóbeszédbe, ami egy házról szól, ahol egy boszorkány élt egykor, és… A sorozat felért a csúcspontjára. Ez is remek volt, majdnem annyira, mint az előző.

A bemutató. Egy különc milliomos művészeket toboroz a villájába, egy kokainpartira, hogy valami olyasmit mutasson nekik, amit még nem láttak, és ami megihleti azokat. Erről az egyik kedvenc könyvem jutott eszembe, Chuck Palahniuk Kísértettekje. Ez az epizód egy LSD trip. A kamerabeállítások, a szűrők is mind olyanok. Már túl vagyunk az epizód felén, de még mindig se füle, se farka az egésznek. Érdekes darab, villanásonként jó párbeszédekkel (Azt mondják mindenkinek két élete van, és a második akkor kezdődik, mikor az ember rájön, hogy csak egy van) Kissé rossz a lezárás szerintem, valamit még kellett volna okozni. De az biztos, hogy a néző azt fogja gondolni az utolsó képkockák után, hogy: „Ez meg mi a franc volt…”

A morajlás. Egy ornitológus házaspár személyes drámája. Ami idegtépő,  de közben üres és sablonos. Nemhogy nem ezt választottam volna lezáró darabnak, de be sem raktam volna az antológiába. Rossz választás, rossz szájízt hagy maga után ez a nem is rossz válogatás.

 A Rémségek tára nem taszít le senkit a trónról. Jó volt nézni, mert a régi jó Alkonyzóna, Mesék a kriptából hangulatot hozta. Kellően változatos, az epizódok változatossága miatt sosem lesz egyöntetű tapsorkán miatta. Úgy jár, mint a novelláskötetek, amikre mindenki azt mondja, hogy volt benne jó is meg nem is. Ezeknek éppen ez a célja, hogy különböző hangokat szólaltasson meg. Ezért ritka kincsek ezek. 

Amerikai Pszicho

Botránykönyv. A maga korának egyik legnagyobb pukkanása. Az egyszeri olvasó – vagy néző, ha a filmet került előbb véres terítékre – azt hinné, hogy ez egy sorozatgyilkos története. Ez persze igaz, de nem ezen van a hangsúly. Az Amerikai pszicho egy látlelete annak a személyiségnek, akik külsőségekben tocsog, az Armani öltönytől a drága Swarowski óráig. Ismer minden popkult lemezt, az ivóvizének decije többe kerül, mint egy középosztálybeli család havi költsége. Olyané, akinek kulcsfontosságú, hogy a névjegykártyájának színe csont fehér, vagy alabástrom. Aki dührohamot kap, ha a város legdrágább éttermébe nem tud asztalt foglalni. Ja és olykor megöl valakit. Édenkertünk szép almája, aki belülről rohad. Nézz körül. Látni fogsz magad mellett is ilyet.

Az angyali játszma

Carloz Ruiz Zafón szép meséje. David Martín egy fiatal író, aki pályájának kezdeti sikerei és kezdeti nehézségei közt evickél. Karrierjének nehézségei mellett viszonzatlan szerelem is nehezíti a sorsát. Azután felbukkan egy rejtélyes fickó, aki – ahogy az lenni szokott – visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki.  Nem véres, inkább szép. Mégis, miközben Barcelona utcáit járjuk, és belátogatunk az Elfeledett Könyvek temetőjét,

Christine

Idén sem voltam elég bátor. Nem mertem Kinget kihagyni a listáról. Viszont a korábbi években még nem értekeztem az egyik legkiemelkedőbb darabjáról Christinről. Tudjátok…amikor az autó gyilkol. Viszont, ahogy a jobb King könyveknél, itt is igaz, hogy a kocsi, történetesen egy 1958-as Plymouth Fury, csak eszköz. Egy allegória, hogy az író megénekeljen egy sokkal rohadtabb dolgot, mint a gyilkos autó. Arnie Cunningham és vele együtt minden tinédzser pusztító lázadásának története. Aki nem akar többé szüleinek engedelmeskedni, aki kiközösítenek az iskolában, akinek a szerelmi szála sem pont úgy alakul, ahogy egy tizenéves elvárná. Mikor az öntudatra kelt szabadságvágy elsöpör minden mást. Mindez gerjeszti azt a belülről emésztő dühöt, azt a tüzet, ami alakot ölt egy Fury karosszériájában. Csak első blikkre olcsó ijesztgetés, a színfalak mögé pillantva ez súlyos irodalom.

Mesék, amik rosszul végződtek

Csáth Gézát valamiféle misztikum övezi. Szeretek rá úgy gondolni, mintha ő lenne a magyarok Edgar Allan Poe-ja. Tény, hogy témaválasztásában, hangulataiban akad hasonlóság. Meséi ugyanakkor nemcsak bizarrak, de valamiképpen meghatók, szívbemarkolók is. A címben említett novelláskötet tartalmazza az Apa és Fiút, ami alig pár mondat, ami nem rémtörténet, inkább groteszk dráma. Csáth Géza attól jó, hogy érezni benne a magyarságát. Biztosan éreztétek ti is azt, mikor tudjuk, hogy ezt a dolgot más nép nem tudta volna megcsinálni a világon. Nekem az apa és fiú után ilyen érzetem volt. Nem feltétlenül rémtörténet, inkább groteszk dráma. 

Locke & Key

Mert kell egy képregény is. Természetesen tudom, hogy létezik a Netflix sorozat, de tessék venni a fáradságot ( na meg a képregény), és olvasni.

„Alább a tízéves kisnagylányom sorai”

A főszereplőinket, két fiúgyermek, és lánytestvérük, súlyos traumával szembesítette az élet. Elvesztették apjukat. A kaland akkor kezdődik, mikor átköltöztek az apjuk régi házába. Kiderül, hogy a ház tele van mágikus kulcsokkal. Ezek a kulcsok aztán vagy segítenek a gyerekeknek, vagy bajba sodorják őket. Életük ettől kezdve kész felfordulás, amibe belekeveredik pár barát segítségnek, majd végül anyjuk is. Meg kell küzdeniük démonokkal, szörnyekkel, szellemekkel. A kulcsokat fegyverként használva kellet legyőzniük őket. A történet minden mágikus dologgal újabbat fordul, ahogy a kulcs a zárban. Olvassátok. Jó szórakozást.

Stephen King legendás író a kormány oldalán vallott kedden a trösztellenes perben, amelynek célja, hogy megakadályozza, hogy a Penguin Random House megszerezze a másik kiadóóriást, a Simon & Schuster-t a Paramount Globaltól.

A történethez hozzátartozik, hogy a híres horrorszerző kötetei régóta Simon & Schusternél jelennek meg. A washingtoni szövetségi bíróságon azonban a 2,1 milliárd dolláros ügylet ellen vallott, alátámasztva a kormány azon állítását, hogy a fúzió árt a szerzőknek azáltal, hogy korlátozza az esetleges új kéziratok piacát.

„Azért jöttem, mert úgy gondolom, hogy ez az egyesülés káros a szabad versenyre” – vallotta King az Egyesült Államok Kerületi Bíróságának bírája előtt a tárgyaláson az Associated Press szerint. "Az íróknak napról napra nehezebb pénzt keresniük a megélhetésre."

 Forrás: Variety

Még hogy a szavaknak nincs értéke? Még akkor is fontosak, ha WC-papírra vetették őket. A bankó című írás, ami a pénz szemszögéből mutatja be a társadalmunkat, most egyetlen példányban, toalettpapíron, kézzel írva lát napvilágot.

Háromrétegű hordozó, feltekercselve. Úgy olvasható, akár egy régi pergamen, amit a modern kor emberének meghatározó termékére alkottak. Nagyjából hetven WC-papír kockán, ötszáz betű.

Nemcsak a háromrétegű hordozója miatt fontos, hanem különleges története miatt is. A toalett-történet a pénz szemszögéből mutatja be a társadalmunkat. Egy bankó útja, ami kézről-kézre vándorol, embereket ismer meg, beleavatkozik mindennapjaikba, felfordítja életüket. Különlegesnek látják, akik kapcsolatba kerülnek vele, pedig ő nem több, csupán egy papír. Csak annyi, mint az anyag, amire ezt a történetet írták.  

A különleges kiadvány szövegezését olykor a szerző grafikái törik meg. Ilyen még nem volt a polcodon.

Egyetlen példány készül belőle.

Benyák Zoltán : A Bankó

Itt az ősz, a rémmesék ideje. Vajon mivel könyvvel érdemes beülni az olvasólámpa alá, betakarózni, hogy még a lábujjunk se lógjon ki?

Bram Stoker : Drakula

„Drakula ​vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Akarjuk-e, hogy a keletre utazva, a vadregényes senkiföldjén, az egyetlen lehetséges éjszakai szállásunkon így köszöntsenek? Legfeljebb a kötélidegzetűek, vagy ha Van Helsing leszármazottak vagyunk. Azt tartom, hogy Drakula a mai szemnek nem könnyű olvasmány. A letűnt évtizedek megváltoztatták az olvasói szokásokat, igényeket. Ennek ellenére muszáj újra és újra kiadni és elolvasni az első és legnagyobb vámpír történetét. Nem ragozom, hogy miért kell őrizni ezt a kincset, mert tudjuk jól mindannyian. Ha nem lenne a mi vérszívó grófunk, akkor sokkal szegényebb irodalomban élnénk most. Éljenek hát a jó szörnyek. Elvégre Halloween van.

UI: Nekem Drakula nem feltétlenül rémtörténet, hanem a világ legszebb szerelmes regénye. Bár ehhez Coppola úr pompás feldolgozása is hozzátett.

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho

Pat Bateman, huszonhat éves yuppie a Wall Streetről; intelligens, jóképű, elegáns és gazdag fiatalember. Botránykönyv. Ezt mondják róla. Az egyik legjobb szociokritika. Ezt meg én mondom. Ez a könyv máshogy rettenetes, mint gondolnánk. Nem a gyilkosságok, nem a trancsír. Hanem az, hogy olyan pontos képet fest azokról, akik megszállottan élnek a külsőségeknek, hatalom, pénz, vagy pozícióhajhászásnak. Bárkit eltaposnak, és mindenki csak eszköz nekik. Belülről pedig olyan rettenetesen üresek, hogy a vákuum épphogy nem roppantja őket össze. Érzelmi fogyatékosok. Az igazi félelem, az, mikor az ember becsukja az utolsó oldal után a könyvet, és rájön: Istenem ezek itt élnek körülöttem!

Thomas Harris : A Bárányok hallgatnak. Avagy, ha pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben az országod, keress fel egy másik pszichopata gyilkost, és kérj segítséget tőle. Mert az jó ötlet. Mi baj lehet? Baj nem lett belőle, de frencsájz az igen. A mi Hannibal Lecterünk feliratkozott a legnagyobbak közé, a szörnyek pantheonjába, ahol Freddy Krueger vigyázza álmunk, Darth Vader az apánk. Köszönjük Mr. Harris. (És köszönjük Sir Antony Hopkins) ez kellemesen véres volt, és remek a pszichológiája.

„Egy népszámlálóbiztos egyszer megpróbált beskatulyázni. Babbal elkészítve ettem meg a máját, és egy nagy korsó sört ittam rá”

Leslie L. Lawrence : A ​Gonosz és a Fekete Hercegnő

Egy könnyed kis kalandozás, ha a már túl vagyunk Edgar Allan Poe és Lovecraft irodalmán. Lőrinc L. László itt Agatha Christie és Drakula sztoriját mixelte édes-véres koktéllá. Egy ódon kastélyba invitálnak néhány látogatót, méghozzá egy rejtélyes „D” nevű alak. A vendégek aztán rohamos gyorsasággal hullani kezdenek, de szerencsére akad köztük egy pipás nyomozó, aki….

Innen tudjátok. De azért olvassátok. Mert mikor adjunk a bűnös élvezeteknek, ha nem a rémület éjszakáján.

Stephen King : Éjszakai műszak

Mert nem lehet Halloween King nélkül. Az olyan lenne, mint a torta, aminek a tetején nincs vérbe mártott cseresznye. Sok Kinget lehetne felhozni ide, de én szeretem ilyenkor a novellásköteteit favorizálni. Abból is a régi jókat. Az éjszakai műszakban biztosan talál mindenki legalább egy olyan írást, ami kicsit meglibabőrözi a nyakát. King bedobja az arzenált. Mosodában trancsírozó mángorló, fűnyíróember, aki kísérlet áldozata lesz, a kukoricaföldön élő gyermeksereg, és nem utolsósorban egy kelletlen műszak éjjel, amikor a dolgozóknak rendet kell rakniuk egy olyan alagsorban, ahová egyikünk se kívánkozna. Minden novelláskötet egy doboz bonbon. Akkor jó, ha nem egyforma az ízük.

Jó olvasást, kellemes borzongást!

A kínaiak grafikusa maximálisan kiélte művészi szabadságát, mikor elkészítette az 1977-es Csillagok háborúja - Egy új remény képregényadaptációját. Öveket becsatolni, ez kemény lesz. :)

Darth Vader itt éppen egyszerre vágja kenterbe Conant, He-mant, vagy Stallone minden megtestesülését. És még dinolovas is egyben.

Obi-van nemcsak Jedi lovag, hanem szelíd motoros is egyben. Lámpája acélosabb, mint egy kéthengeres pannónia tartozéka, a hátsó ülés mögött madáretetővel. Sisakját a Spartacus című másik eposzból kölcsönözte.

Darth Vader nemcsak a Yavint akarja tönkrevágni, de ha már belejött az öldöklésbe, akkor kicsinálja a Kennedy űrközpontot is. Vesszen a haldokló nyugat!

Alább Leia hercegnő segélykérő hologramja. Kissé szexistább, mint a filmbéli, de így már érthető, hogy Luke miért nem tud nemet mondani a küldetésre.

Ugyan ki fog örökké mellélövő rohamosztagosokkal háborúzni. A következő ötéves tervben már minden katona Boba Fett. Azt hiszem, ezzel a lázadásnak befellegzett.

 Csubakka már a következő filmjét készítette, a Majmok bolygóját, mikor visszahívták pótforgatásra, és a CGI utómunka hagyott maga után kívánni valót.

Luke nagybácsija vagy igazi cowboy, vagy már a Knights of The Old Republicon dolgozik. A javák, mintha nem ekkorák lettek volna a filmben. Vagy az ott nem java, csak egy hóhér talpig érő hajjal?

A nagy csata előtt Leia bejelöli Luke homlokán, hogy a birodalmi tüzérek tudják hová kell célozni, miközben C-3PO kupolán búbolja a kis R2-D2-t.

Leia és Han bevonulnak, miközben a gonosz galaktikus paparazzik bőszen csattogtatják a Nikont.

A csatát követő kongresszuson, a projektmenedzser powerpoint prezentációban adja elő, hogy mekkor haszon lett a Halálcsillag felrobbantásából, hogy alakul a bevétel, és selejt a sikernek köszönhetően.

Tarkin nagymoff és Darth Vader is felrobban az imperializmust megtestesítő Halálcsillaggal, de talán még ők jártak jól, mert nem kell elolvasniuk a kínai Birodalom visszavágot.

Az interjú a vámpírral kultuszkönyv negyvenöt éves lett. Bizony, Anne Rice története 1976 április 13-án került a könyvesboltokba. (A magyar olvasókéra kicsit később) Azután elpusztíthatatlan vérszívóként a könyv magához ragadott más könyveket, történeteket, hogy előbb vámpírkrónikák sorozattá növekedjen, majd társadalmi jelenséggé váljon.

De nem ment minden azonnal. A sikerhez szükség volt évekkel később a Lestat, a vámpír megjelenésére, azután pedig a Kárhozottak királynője történetre, hogy útnak induljon a trend, ami talán a kilencvenes évek végén és a kétezresekben érte el a csúcsát.

Mindig is azt gondoltam a vámpírkultuszról, hogy két fő aspektusa miatt sikerült belépnie a tinédzserek világába.

Az egyik a magány. Mert a sokévszázados vérszívó, aki mellől a halál rendre elragad minden barátot, bizonyára magányos lény. Éppúgy, mint egy fiatal, aki a gyerekkor leküzdése utáni szülői elszakadást, tanácstalan kissé, odaért az útjának azon szakaszához, amit egyedül kell folytasson, de nem biztos benne, hogy merre kell haladni.

A másik a lázadás. Egy tizenévesnek – az esetek többségében – nincs annál elrettentőbb, mint a gondolat, hogy úgy kell élnie, mint a szülei. Ez indukálja a menekülését, kiszakadását a világából, amiből éppen úgy ki akar és fog lógni, mint Drakula a halandók közül.

A vámpírkultuszt persze hosszan és sokáig lehetne elemezni, más és más szempontokból.

Most azonban ünnepeljünk Lestat, Louis, Armand, Claudia társaságában. Negyvenöt év. Felnőttkor. A tinédzserek, akiket megmart a világa mostanra felnőttek, de a jó történet - akár a vámpír - halhatatlan.