Dean Koontz : Névtelen – Hat történet
Amerikában nagy változások vannak a könyvszakmában. A régi módszerek egy része elhal, és újak nyílnak helyettük. Dean Koontz ezen alkalmat megragadva közölt egy exkluzív részletet az Entertainment Weekly-vel a kedvenc amnéziás bérgyilkosáról szóló történetfolyamból, amelynek címe: A névtelen: hat történet.
Lássuk hát:
„Az ég kék, mint egy gyerekszoba fala, az új nap ártatlan fényű, mikor a busz féke füttyszóval ébreszti Névtelent. Megérkezik a texasi Worsteadbe, hogy megcsinálja a balhét, Júniusak ezen a péntekén.
A busz hamarosan már robog is tovább Houstonba, miután letudta, ezt a kis megállót az útvonalán.
Végigmegy az ülések közti folyosón. Csak a kis táskája van nála, amit nem állt szándékában a csomagtérbe rakni.
Csomag a kézben, lelép a buszról. Ő az egyetlen leszálló a 11546 lélekszámú Worsteadnél.
Egy fiatal spanyol pár várakozik a felszállásra. A férfi vékony, és energikus. A nő terhes, kissé megviselt. Talán az élet áldozatai, talán a megváltó szülei. Az élet csupa lehetőség, bár néhány dolog valószínűbb, mint mások.
A kopár, poros utcát két és háromemeletes épületek állják körül. Mészkőből, homoktéglából, még azokból az időkből, mikor pisztolyhősök és marhatolvajok lógtak itt.
Az idő meleg, de később még lehet fojtogató.
Az utas lepillant az iPhonejára, és egy új üzenetet lát rajta. Mint általában, ez is Ace Diamondtól jött az üzenet, aki az ő nomád életét segíti. Névtelen azt sem tudta, hogy Ace férfi vagy nő.
Az üzentben csal ennyi áll: ALEX HURKOS, KÉK SZALAG MOTEL.
A Kék Szalag jól látható buszmegállóból. Nem nagy távolság, gyalog sem.
Alex Hurkos, a célszemély. Leglább van neve. Névtelen irigyli kissé. Ő nem emlékezett a nevére.
Igazság szerint semmire sem emlékezett, kivéve az utolsó két évét. Úgy tudta – vagy inkább a hitte megfelelőbb szóválasztás – hogy az amnéziája nem csupán orvosi eredetű, de valamelyest az ő választása is.
Jelenleg Ben Sheperdnek nevezte magát. A magazinban olvasta a nevet, amit egy korábbi utas felejtett a buszon. Egy rendőrkutyáról írtak benne, ami erre a névre hallgatott. Az állat elvesztette egy lábát egy rajtaütésben, és a kezelés után nem vonult vissza. Ben, a hős kutya.
A Kék Szalagban nem kellett igazolványt mutasson, mert Ace Diamond intézte a foglalást és a fizetést. Névtelennek nem volt hitelkártyája. Ritkán volt nála bármiféle azonosító, még álnévre szóló sem.
A recepciós, Roxanne Cortez kellemes napon kíván, rákacsint, ő pedig viszonozza a kacsintást.
A szoba tágas, tiszta, komfortos. Névtelen nem visel kesztyűt, és nem törődik azzal, hogy áttörölgesse a holmikat, amihez hozzáér. Nincs ujjlenyomata. Eltávolították néhány beavatkozással. Egy kis sav, némi lézeres kezelés. Erre az emlékre az agyának egy nyugodt sarkában talált rá.
A szekrényben két farmer, két póló. Nem az ő mérete, annál sokkal kisebb, de ez nem számít.
Worsteadben töltött ideje alatt, ugyanazt a sportdzsekit fogja viselni, a pólót, és nadrágot, ami rajta van. Ha minden jól megy, akkor a munkájának vége, mielőtt lemegy a nap. Azután már újra úton lesz.
A fürdőszobából is csak a fogkefére és a fogkrémre lesz szüksége. A többi puszta hivalkodás.
Az éjjeliszekrényben slusszkulcs, rajta matrica a rendszámtáblával, okostelefon azokkal a funkciókkal, amelyek szükségesek lehetnek ehhez a munkához, továbbá egy rádiójel zavaró.
Nem tudta, ki fizet ezért az egészért. Mostanra túljutott a kíváncsiságon, a válaszok keresésén. Tovább megértette, jobb úgy, ha nem tud dolgokat. Elmúlt a megvilágosodás vágya.
Egy keveset aludt a buszon, ezzel a háromórás pihenéssel felkészítette magát arra, ami előtte áll. Pontosan tudta szabályozni, hogy mikor aludjon el, és mikor ébredjen.
Hosszú zuhany után visszavette a ruháit, kinyitotta a kis fehér táskáját. Egyéb holmik között egy zipzáras tasakban negyvenezer dollár lapult, százasokban és húszasokban.
A táskában egy Galco hónaljtok a pisztolynak. Szoros, de kényelmes.
A fegyver egy Springfield Armory TRP-Pro .45ACP. Öthüvelykes csővel. Hét tartalék tár, hangtompító.
Pisztollyal a tokban, felveszi a sportdzsekijét, az egyik zsebbe tartaléktárat rak, a rádiózavarót a másikba. Becsukja a táskát, és a szekrénybe dobja.
Elhagyja a szobát, a NE ZAVARJANAK jelzést az ajtóra akasztja.
A szoba előtt egy Ford parkol, ugyanazzal a rendszámmal, amit a slusszkulcson látott. A negyvenezer dolláros tasakot a csomagtartóba teszi, majd bezárja a kocsit.
A motelhez tartozó kávézóba megy, ablakhoz szóló asztalt kér, kissé megkésett ebédet rendel.
Jó kilátása van az utcára. Néhány felhő takarja a napot, a talajszinten még kellemes az idő, de odafent már szél kuszálja a felhőket. Az épületeken átsuhanó felhőarcok, az árnyékok sárkányokat formáznak, mintha Texas magában hordozna valamit Tolkien képzeletéből.
Ez a világ csodálatosan szép, és mélységesen rejtelmes, amit ő nagyon nagyra becsül. Ez a szépség éppúgy formálja az embert, mint a tapasztalatai. Egyes agyturkászok azt állítják, hogy ember, akit megfosztottak a múltjától, az szükségszerűen lelki nyomorék is, mert mind emlékekből állunk. Ugyanakkor ez a végtelen világ több titokba van csomagolva, mint Névtelen. A világ és ő éppúgy rejtélyesek, és ebben van valami ünnepélyesség.”
Koonzt hat történetes csomagja megvásárolható az Amazonon.
Forrás: https://ew.com/books/2019/11/11/dean-koontz-nameless-excerpt/
A nagy illúzió személyes kaland. A személyessége miatt lett közkedvelt. Nem akar távolságot tartani, inkább az olvasó fejébe próbál bemászni, némi rendrakás, és egy kis „hello haver, rég nem találkoztunk” életérzés kieszközölésére.
King: Elmentem Joeért a repülőtérre, és dumáltunk a kocsiban. Joe azt mondta, hogy nagyon éhes, álljunk meg harapni valamit. Szóval leparkoltunk egy IHOP-nál, és rendeltünk. Azt mondtam Joenak, hogy éppen végeztem egy kézirattal. Mire rávágta, hogy ő is, és esetleg jó ötlet lenne együtt írni valamit, amíg itt vagyunk. Egy egész hetünk volt együtt, úgy hogy rávágtam, hogy: Rendben. Mid van? Ezután vagy húsz percen keresztül dobáltuk be az ötleteket. A végére megszületett A magas fűben vázlata.
Aki azt hitte, hogy a korosodó Stephen King fékezni fog, vagy elhagyják a szavak, annak csalódnia kell. A Bestseller-saurus Rex robog tovább. Máris itt a következő regény, aminek angol címe: If it bleeds ( magyarul talán:Ha vérzik?) lesz. A megjelenést jövő tavaszra tervezik, és négy vadonatúj novellát tartalmaz. A forma így a Remény rabjai vagy a Titkos ablak, titkos kert kötetekhez lesz hasonlatos, amelyek nem csupán egy történetet mondanak el. A sztorik részletei egyelőre a titok leple alatt maradnak, most mégis itt egy érdekesség. Az Entertainment weekly csak a borító és az alábbi rövid kivonat leközlésére kapott engedélyt. Ami biztosnak tűnik, hogy 2020 Május 5. lesz a premier napja az Egyesült Államokban.
Vicces dolog két világ között élni.
Azok akik olvashatták A szolgálólány meséjét 1985-ben a megjelenésekor, emlékezhetnek a sokkra, amit a klausztrofóbikusan pontos, vészjósló regény kifejtett. A megszületőben lévő Gileádi Köztársaság minden aberráltságával, hidegen logikus megszorításával elég távol állt az akkori világtól, hogy megrázzon, de mégis elég közel, hogy felrázzon.
Ezeknek a nőknek egymáshoz, és Gileádhoz fűződő viszonya ami az első száz oldalt meghatározza a könyvben. Daisy már az első oldalakon rájön, hogy csalás áldozata lett, apja és anyja nem azok, akinek mondják magukat. Agnes felfedezi az emlékeit hatéves kora előttről, mikor valakivel kézenfogva menekül egy erdőn keresztül. Lydia néni pedig azon tudás őrzője, amit sem a két másik nő – és velük együtt mi sem sejtünk. Az írónő deklarálja, hogy a tudás hatalom, de a későbbi oldalakon még meg kell tapasztalnunk, hogy Lydia néni ezt a tudás jóra, vagy rosszra használja fel.
Stephen King 1947-ben született az Egyesül Államok Maine államában. Első regénye, Carrie 1974-ben került a boltokba, azóta King közel fél évszázadot töltött el szörnyeket, hősöket, a kisvárosi amerika légkörét megörökítő kötetekkel. Szereplői menekültek már gyilkos bohócoktól, rémísztő autóktól, lelketlen politikusoktól.
Hallottam, hogy hangos zenére szeretsz írni. Nem zavaró?
A Hobbit. JRR Tolkien tollából.
Mikor azt kérdeztem, hogy hiányoznak-e neki azok a régi szép napok, hosszan hallgat, majd csendesen azt mondja: „Igen. Nagyon is. Úgy értem, egy könyvesboltba sem tudok elmenni, ami korábban a kedvenc elfoglaltságom volt. Polcról-polcra járni, levenni egy-egy kötetet, olvasni egy kicsit, magammal vinni egy halom olyan dolgot, amiről nem is hallottam korábban. Most, ha bemegyek egy könyvesboltba, 10 percen belül felismernek, és körbevesznek. Szóval a hírnévvel sokat nyersz, és sokat vesztesz is.”